Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Sz. Tóth Judit: A jeles napok szokásai
közösen végeztek. A környékről odagyűltek fiatalok hívatlan is. A meghántott kukoricát felhányták a padra, a tengerihajat pedig az ól padlására, s későig szórakoztak. A szösztörés a fiatalasszonyok társas munkája volt. A gazdasszony a kender mennyiségétől függően hívott asszonyokat, puffancsot ('fánk) sütött, bort hozott elő, s beszélgetve, nótázva dolgoztak. A falnak támaszkodtak, egy csomó kendert vettek, amit a lábfejük között morzsolgatva puhítottak tilolás előtt. A legények számára jeles nap volt a sorozás, majd a bevonulás napja, október elseje. Az előtte való vasárnapra a legények regrutabált fogadtak. A bevonulókat szeretőjük, legénycimboráík kísérték ki a nagygéresi vasútállomásra. A katonakufert lovaskocsi vitte, a legények egymás vállát átfogva, dalolva mentek: Most megyek ki a falumból,/ Nézz ki, babám, ablakodból, / Vess utánam egy pillantást, / Talán sose lássuk egymást. A házasemberek őszi-téli szórakozása volt a pincézés. Dolog mindig akadt a pincében, cimbora is, akivel meg lehetett kóstolni a bort. Érdemes idézni a falubeli papnövendék véleményét 1942-ből: „Ha Helmecen vásár van, a géresi gazda már csak azért is elmegy, hogy a pincekóccsal visszafele betérhessen, összeszedi a nagygéresi nemeseket, az örösi lócsiszárokat, addig nem nyugszik, míg a saját lábán áll az ember. Lopóval kikíséri, a szekérig, ott a kis lopó bort még belediktálja, csak úgy rakja föl a saroglyába. Sértés, ha valaki nem iszik, hogy a géresi ‘lőrét’ valaki ne szeresse. Bora szürettől szüretig tartott, még a pulya is cserpákkal itta..."4 Az író vélekedése szerint a géresi nép mégis szorgalmas és józan, jó humorát és vendégszeretetét talán éppen a pincéknek köszönheti. Az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokások 1942-ben ADORJÁN Marossé még ezt írja a kisgéresiekről: „Hisznek tündérbe, lídércbe, rontásba, szóval erősen babonásak is, és hiába akarná az ember kiirtani belőlük, nem lehet.”5 Napjainkban a faluba érkező idegen első benyomása a mindennapok cselekedeteit, az emberek megnyilatkozásait átható vallásosság. Hosszabb ismeretség valószínűleg felszínre hozna még emlékeket a boszorkányokról, tudós pásztorról, ártó szemű emberekről. A parasztgazdaságok felbomlása, az életmód átalakulása megszűnt éltetni a hiedelmek nagy részét. Azok a hiedelmek viszont, amelyek közvetlen kapcsolatban lehetnek mai életükkel - s ezek az emberélet fordulóihoz fűződőek — most is élnek. Születés Családonként 3-4 gyermek volt a jellemző. A községi bába a két világháború közt Lányi Lajosné volt, akit a falusiak csak bába nanó-nak emlegetnek. Utána 4 ADORJÁN i. m. 28-29. 5 ADORJÁN i. m. 27. 228
