Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Sz. Tóth Judit: A jeles napok szokásai
Nagygéresből járt át a bába, ha szükség volt rá. Az első fürdetővízbe pár koronát dobtak a bábának fáradozásáért. A köldökzsinórt a szülők eltették a gerenda közé, s nagyobb korában a gyermek kezébe adták: úgy tartották, nagyon ügyes ember lesz abból, aki ki tudja bogozni. Mindent elkövettek annak érdekében, hogy a megszületett csecsemőt és az anyát megóvják a rontástól, igézéstől. A gyermekágyas anya ágyát lepedővel takarták el. A betegágyas függöny a gerendákhoz volt rögzítve, és majd a földig ért. Három szélből dolgozták össze, itt széles csipke díszítette, alján gyakran lyukhímzéssel. Az anya gyermekével mögötte feküdt, s csak a családtagok lestek be hozzá. A függöny két hétig volt felkötve, ugyanis ennyi ideig hordtak a gyermekágyasnak enni, ekkor árthatott nekik a szem. Egy hétig világosságban kellett lenniük, nem oltották el a lámpát, nehogy kicseréljék a gyermeket. Gyermekágyas lepedőt 1965-ben még használtak Kísgéresen. A gyermekágyasnak két hétig enni hordtak. Először a rokonok, majd a jó szomszédok, egy nap többen is. A távolabbi rokonok levest és süteményt, bort vagy pálinkát vittek, egy alkalommal. Az anya mellett ilyenkor volt a szobában egy rokon asszony, aki azonnal szedett a hozott levesből, s az édesanyának illett legalább megkóstolnia mindenki ételét. A keresztanya kétszer vitt bőséges, többfogásos ebédet: a keresztelőkor és legutolsóként a második héten. Az asszonyok a levest, tölteléket, húst valaha porcelán szilkében, enni hordó szilkében vitték, amit fonalból kötött, bojtokkal díszített kantárba tettek. A süteményt négyzet alakú komakendőbe kötötték. Ha valamit karkosárban vittek, azt is komakendővel takarták le. A harmincas-negyvenes évektől egyre többen tették a levest rózsás-zománcos fazékba, dinerbe, ezt kötötték a kendőbe, tetején a süteményes tállal. A következő generáció pedig mindent kosárba pakolt, ezért a korábbi négyzetes komakendőt az új funkciónak jobban megfelelő hosszúkás forma váltotta fel. A keresztelői ebéd vagy vacsora a két világháború között a következő volt: tyúkleves csigatésztával, töltelék, sült hús, töltött hús, nokedli, édes és sós sütemény, torta, édes- és erőspálinka, kávé. A gyermeket születése után legkésőbb egy hétre megkeresztelték. Egy pár keresztszülőt hívtak, akik a később születendő gyerekeknek is a keresztszülei lettek. A keresztanya az anya barátnője, rendszerint még hajadon, a keresztapa az apa barátja volt. Amikor gyermekeik lettek, ők is visszahívták a szülőket komának. A keresztelőtől kezdve életük végéig komának szólították egymást. Az újszülöttet a bábaasszony vitte el a templomba a keresztszülőkkel megkeresztelni. A keresztelés időpontja egyre inkább a vasárnap délutáni istentiszteletre tolódott, s a gyülekezet színe előtt kereszteltek. Utána azonnal gyülekezhettek a vendégek a keresztelői vacsorára, ahová a lelkészt, ha volt a faluban, a legátust is meghívták. A gyerekágyas asszony hat hétig (később 2-3 hétig) a kapun ki nem léphetett, első útja a templomba vezetett. Nem ült a helyére, csak a legutolsó székbe fekete ruhában, s elsőként hagyta el a templomot kifelé menet. 229
