Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Sz. Tóth Judit: A jeles napok szokásai

házakhoz. Mindenütt adtak egy-egy tojást nekünk. így is összeszedtünk százat, százhúszat, öreganyámék nem győzték hlmezgetni. "

Amelyik lány 13-14 éves lett, lekonfirmált, már nem ment tojást szedni. A hozzá való fiúk már csoportosan jártak locsolni, s a lányok nem adtak hímest mindegyiküknek.

A tojásokat minden családban az idősebb asszonyok hímezték nagypénteken este. Hozzávalóként a méhviaszt jó előre beszerezték azoktól, akik méheket tartottak. A díszítőeszközt, a hímzőkét maguk készítették: piparézből vékony csövecskét hajlítottak, amit hasított fadarab közé rögzítettek. Az ügyesebbek másoknak is hímeztek tojást barátságból vagy visszasegítés fejében. „Az én anyjukom száz-kétszázakat is meghimezgetett nagypénteken." A tojást a megbízó adta, s a nyers hímes tojást kapta vissza. A színezéshez összegyűjtötték a hagymahajat, és vettek piros berzsenyi, később ruhafestéket a boltban. A hagymahajat beáztatták, leszűrték, és langyos festőiébe tették a nyers tojásokat. Amikor már szép színe lett, ugyanabban a festőiében megfőzték, közben a viasz leolvadt róluk. Amikor megszáradtak, fényesre törölték. Főtt tojást színeztek beáztatott tintaceruza levében is, de ha hímezve volt, a viaszt késsel kellett lekaparni róla, ezért csak szükségből csinálták. A hímeseket nagyszombaton főzték meg, s amikor elkészültek, szakajtóban a karosláda alá tették, ott várta a locsolókat.

A tojások díszítménye a század első felében rajzos, vonalas: madaras, szegfűs, málnás, tulipános. A negyvenes években már esőcsepp- és levélformákból kialakított minták uralkodnak: rózsa, csillag, leveles ág, pontok. ,A hímzőkével rendesen rajzolták ezeket a szép régi mintákat. Ezelőtt a hímesre még kismadárt is rárajzoltak. Ha valakinek vót mán szive választottja, hát annak ráírta a nevét vagy - Emlékül. Mer avat rá lehetett, de evei a gombostűvel nem. ”

Az egységes mintaváltás oka a mintázóeszköz megváltozása. A harmincas évek végén a közeli Viktor-tanyán sok géresi dolgozott. Ott látták, hogy nagyfejü gombostűvel hogyan lehet tojást díszíteni. AII. világháború után hazaköltöztek, s a falubeli asszonyoknak megmutatták az új eljárást. A gombostű fejét viaszba mártják, de - ellentétben a hímzőke csövével — erre csak kevés viasz tapad, annyi, hogy egy pötty, egy levélke készül egyszeri bemártással, s vonalat nem lehet vele húzni. Mégis sűrű, igen dekoratív minták keletkeztek még az ügyetlenebb kezek nyomán is - nem csoda hát, hogy az új eljárás egy-két év alatt háttérbe szorította a régit, s uralkodóvá lett.

A húsvét is háromnapos ünnep volt. Az első nap volt a családé, a második a gyerekeké meg a fiúké, a harmadik a fiatalembereké. Hétfőn kora reggel jártak locsolni a kisfiúk, iskolások. Mire délelőtt 9 órakor harangoztak, már bejárták a falut. Mindegyikük verset mondott, szebbnél szebb, általában biblikus hangvételű köszöntőket. Viszonzásul mindegyikük hímes tojást kapott. A délutáni istentisztelet után locsoltak a nagyobb fiúk, a legények csoportosan, összekapaszkodva, dalolva mentek az utcán, ők már nem verseltek. A háziak süteménnyel és borral kínálták őket, és a lány szakajtóban annyi hímest kínált, ahány legény jött. Nem vett mindegyikük belőle, csak egy-kettő, vagy előfordult, hogy másikat tettek a kivett hímes tojás helyébe. Nem volt szokás a bort poharakba tölteni, a legények az üvegből ittak. A lány kínálta a locsolókat:

226