Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Siska József: Népi táplálkozás - hagyományos ételek
a rizsbe. Újabban pörköltet készítenek, és a hajdúkásánál leírt módszer szerint csinálják. Némely családban zöldborsót, apróra vágott sárgarépát is tesznek bele. Kenyér A kovászos kenyér történeti adatokkal bizonyítottan szintén régi étele az egész vidék lakosságának. Azt nem lehet állítani, hogy minden korban, mindenkinek egyforma bőséggel jutott volna belőle, de nem az ármentesítés után ismerték meg, mint azt sokan gondolták.5 A kisgéresiek is búza és rozs lisztjének keverékéből készítették a mindennapit. Általában pénteken délután fogtak hozzá az előkészítéshez. A lisztet megszitálták, langyosították, két fázisban kovászolták, régen az előző sütésből megmaradt kovászmaggal, később ehhez kevés préselt sörélesztőt tettek. Szombat hajnalban következett a dagasztás, a szakítás, a kemence kifűtése és a bevetés. A kenyér berakása előtt - az ébredező gyerekek nem kis örömére - mindig sütött a gazdasszony kenyérlángost. Ezt vagy sóval, vagy fokhagymás szalonnazsírral kenve ették. Nem volt szabad késsel vágni, csak repeszteni. Ha késsel vágták volna — a közhiedelem szerint-a kenyér nem sült volna át tökéletesen. A héjánál egy vékony tésztacsík maradt volna, amelyet a Bodrogküzben irgyének hívnak. A teknő oldaláról levakart tésztából olajjal, pezsgővel (szódabikarbóna) mandulaszem alakú vakarót formáltak, amelyet a kemence piacáról a torkára húzott tüzes hamu alatt sütöttek ki. Ez is gyerekcsemege volt. Aratás előtt a kenyértésztából hagytak a hurkányi vastagságúra nyújtott libanyaknak is, amelyet a kenyérrel együtt, tepsiben sütöttek meg. A kenyeret mint legfontosabb táplálékot nagy becsben tartották. Állatoknak csak akkor adták, ha emberi fogyasztásra már alkalmatlanná vált. A szomszédos mezővárosban, Királyhelmecen működött pékség, de Kisgéresen csak alkalmilag éltek termékével; egészen a földműves-szövetkezet megszervezéséig aki csak tehette, a saját sütésű kenyerét ette. Kelesztetlen sült tészták Ezek is archaikus ételféleségek. A zárt tűzhely megjelenéséig általában a közeli Bodrogszentesen bányászott, vékonyra hasogatott trachitlapokon vagy erre a célra kiképzett, kerek, háromlábú platnyrn sütötték meg a nyílt tűz mellett. Később a masina (tűzhely) vasán vagy palacsintasütőben, kevés zsiradékon készültek el. A legősibb változatuk a loksa, amelyet lisztből, vízből gyúrtak, kinyújtottak, szárítottak, majd felvagdalva két oldalán megpirítottak. A gyerekek mindig kaptak belőle csemegének, de leginkább levesekbe aprították, vagy forró vízzel, tejjel puhítva, megöntve (ízesítve) főtt tésztához hasonlóan fogyasztották. 5 Ébner Sándor 1931. 6-16. 212
