Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Siska József: Népi táplálkozás - hagyományos ételek
A lángelőttet nem tördelik össze, hanem a kisütött, romboidra szabdalt tésztát egymásra rakva puhítják meg. Darabonként töltik meg túróval vagy káposztával, mint a palacsintát, összegöngyölik, és úgy fogyasztják. A vastaglángos adalékanyaga: liszt, só, víz, aludttej, esetleg tejfel, késhegynyi pezsgő. Kisujjnyi vastagságúra kell kinyújtani, romboidokra szabdalni, két oldalát megsütni a vason. Habart levesekhez ízesítés nélkül, azaz soványan eszik. Tehetnek rá cukrozott-olvasztott vajat vagy lekvárt. Az utóbbi esetben még egy csupasz lángost borítanak a lekvárosra. Ha ízesítés nélkül hagyják megszáradni, akkor összevagdalva, leforrázva megöntik, mint a loksát. A részeltlángosba a vastaglángosnál ismertetett nyersanyagokon kívül kell még tojás és cukor. Tésztáját vékonyra nyújtják, majd háromszor részelik, a tetejét megkenik vékonyan disznózsírral vagy hájjal. A végén feltekerik, mint a rétest, felszeletelik, és nyújtóval kerek lappá formázzák. Két oldalán sütik meg és ízesítik. A krompélángoshoz liszt, só, tojás és főtt, áttört krumpli kell. Kerek lappá, formára nyújtják, két oldalán sütik. Olajjal ízesítik. Csak langyosan fogyasztva jó, mint minden krumplis étel, hidegen megmered. A lángos egyik fajtáját tartják a környékbeliek és a falubeliek is a kisgéresi népi konyha specialitásának. Készítésmódja meglehetősen archaikus. A magyar néptáplálkozásban más vidékeken sem ismeretlen, de a Bodrogközben csak ebben a községben maradt meg a mindennapi étrendben napjainkig. A konyhatechnikai körülmények változása némileg átalakította sütésmódját. A régebbi eljárás szerint a sima és a grízes lisztet fele-fele arányban kell összekeverni egy csipetnyi sóval és kevés vízzel, hogy lágy tésztát kapjunk. Ezt annyi gombócra kell szétszakítani, ahány lángost akarunk. Pihentetni kell a tésztát (korong), majd kézzel jó nagy, lapos koronggá széthúzgálni körkörösen. Ezt le kell kenni darabonként zsírral, hájjal - kinek mije adatik -, majd négy helyen bevágni és egymásra hajtogatni a széleket. Pihentetés következik, majd nyújtás. A közepét sós vagy édes, tojással kevert túróval vagy borsos, dinsztelt káposztával szokták ízesíteni. A kör alakú tészta széleit ismét be kell vagdalni, a belső oldalakat újra zsírozni és egymásra hajtogatni. Nyílt tűzhelyen a felforrósított kövön vagy a háromlábú platnyin sütötték át mindkét oldalán. A takaréktüzhely megjelenése némileg módosított az előkészítés technikáján: a tésztát nem szedik szét cipóra, hanem egyben nyújtják el, úgy részelik háromszor. Utána a tepsi nagyságának megfelelően téglány alakúra hajtják a töltelékre a széleket. Sütőben sütik meg. Tetejére porcukrot tesznek és felszeletelik. Nyílt tűzön általában vastag palacsintát készítettek, amelyet töltelék nélkül fogyasztottak. Az első világháború után már élesztőt is kevertek a tésztájába, és nyeles, keskeny peremű krajszonyban, zsiradékban sütötték. Ez a vékony palacsinta. Különféle anyagokkal töltötték. Ünnepnapon, hétköznapon egyaránt készítették. A levelensült alapanyaga készülhetett búzából vagy kukoricalisztből. A neve onnan eredt, hogy jól megtisztított káposztalevélre vagy tengerisuskóra (a kukoricacső fedőlevelei) terítve kemencébe rakták be, kenyérsütés után. A pávakalács ehhez hasonló, kevés pezsgővel, később élesztővel dúsított, sűrűbb állagú, de még folyékony tészta, amelyet tepsiben sütnek ki. Porcukorral hintik meg és felszeletelik. A keresztelő, halotti tor, beteglátogatás süteménye volt. 213
