Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A paraszti gazdálkodás változásai
földön dolgozva vágták ketté az akácfatalpakat. Egyrészes szánokat használtak csak. Ha a talp elkopott, a kerékgyártó akácfával megtalpalta. A szán elé tették a rudat, két hámfái, úgy fogták bele a jószágot, leginkább lovat. A szállítás, teherhordás igen jelentős része emberi erővel történt. Nem fogtak be azért, hogy pl. Keresztúrba szénát gyűjteni kimenjenek; gyalog jártak, kézben cipelve a szerszámokat, enni-, innivalót. Mivel Keresztúrban nem volt jó minőségű ivóvíz, 4—5 literes butykosokban cipelték ki a vizet is. A gazdaság körül többféle kosarat használtak. A krumpliskosarat a parasztemberek maguk fonták meg: Kapos mellett, a Latorca-parton vágtak hozzá sárga rakottyavesszőt. A cseresznyéhez, gyümölcshöz egyfülű puttonos kosár járta, amit koloncos abroszban kötöttek a hátukra. Ezeket a kosarakat cigányok fonták a Tice-part vesszőjéből. Négy sarkán kolonccal, kötőlékkel ellátott abroszban (koloncos abrosz) vették hátukra az asszonyok a piacra szánt holmit is; hátra kötve batyu volt a neve.40 A ház körül szénát, szalmát durva szövésű ponyvában szállítottak. 4. Néhány gondolat a közös gazdálkodásról A néprajzi tanulmányok döntő többségének példájából kiindulva lezárhatnánk témánkat a hagyományos népi gazdálkodás befejezésével. Nem követnénk el szakmai mulasztást, mert kétségkívül igaz, hogy a paraszti tulajdon megszüntetése, a földterület kollektivizálása - de jure és de facto - alapvetően változtatta meg a falusi népesség helyzetét. Úgy gondoljuk azonban, hogy egy „falumonográfia’' gazdálkodás fejezete nem hagyhatja figyelmen kívül az elmúlt fél évszázad változásának históriáját, mert akkor nem képes hidat alkotni az előző generációk élete és öröksége között. Az elmúlt fél évszázad alapvetően átformálta Kisgéres arculatát, s egyáltalán nem mondhatjuk azt, hogy nem előnyére. A kollektivizálás ismert ellentmondásai, politikai és gazdasági tévedései mellett is modernizálta a falut, a nagyvilág felé megnyitotta lakóit, s felgyorsította a polgárosodás tendenciáját. Csak találgatni lehetne abban a kérdésben, hogy a táj második világháború utáni elzártsága mellett hova fejlődhettek volna a magángazdaságok, miként alakultak volna a gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatok. A közös gazdálkodásról leírt képet csaknem egészében a szövetkezet elnökének elmondása alapján rajzoltuk meg. Nem elhanyagolható a dolog etnográfiai szempontból sem: számos vonatkozásban igazolható, hogy - különösen a kezdetekben - a közös gazdálkodás sem nélkülözhette a magángazdák tapasztalatait, s a táji keretek alapvetően éppen úgy „alkalmazkodásra” kényszerítik a kollektív gazdálkodást is, mint a paraszti üzemeket. Természetesen nem teszünk egyenlőségjelet a kettő közé, de úgy véljük, hogy a kérdés ebben a vonatkozásban sem érdektelen.41 A közös gazdálkodás azokon az alapokon indult el, amelyet a falu a hagyományos gazdálkodásban követett. Az állattartáson nagy hangsúly volt: szarvasmar40 A hátalás bodrogközi eszközeihez: Etnografický atlas Slovenska VI. 34-35.; Magyar Néprajzi Atlasz 206-220. térképlap; Paládi-Kovács Attila 1973. 516-519. Vö. Viga Gyula 1996. 151-157. 41 Ezúton köszönjük meg Kis Tóth László elnök úr szíves segítségét, gondolatait helyenként szó szerint idézzük. 198
