Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A paraszti gazdálkodás változásai
ha, sertés, baromfi. Újabb volt a juhászat, amelynek az adottságok megfeleltek: a szikárabb, hegyes, partos területeket jobban lehetett velük hasznosítani, mint a magángazdálkodás idején. „Korábban minden talpalatnyi területet megműveltek. Minden családban volt jószág, de a legelők - úrbéres és közös - csak olyan területeken voltak, amit nem lehetett szántani, vetni. Ezeken az alapokon tudott elindulni a közös gazdálkodás is. Az indulásnál még a legeltető állattartás volt az egyik legfontosabb üzemág." A szövetkezet kezdetben még hasonlóan gazdálkodott, mint az őt alkotó magángazdák üzemei. Ajármos ökrök még az 1960-as évek legelejéig dolgoztak a szövetkezetben, szinte mindenki a maga jószágával szántott, csak éppen a közös istállóban tartották azokat. A lovak az 1970-es évek gépesítésével koptak ki a termelésből. Az 1960-as évek elejéig kézzel ment az aratás is, a homokdombok hátát még később is aratóbandák aratták. Kezdetben megmaradt a szövetkezetben is a hagyományos parasztüzem vetésszerkezete: kalászosokat, burgonyát vetettek, kukoricát és más takarmánynövényeket. Az állami beavatkozás változtatta meg a struktúrát: kezdetben főleg az állattartást dotálták. „1957-ben alakult meg a mai szövetkezet. Volt már a háború után egy kisszövetkezet, ahogy nevezték, de az csak az egyházi földeken, a zsidóktól elkonfiskált területeken alakult. A nagyszövetkezet csak 1957-től működött, de az alakulásnál abban is csak a gazdák fele volt benne. Szövetkezeti törvény 1949-töl volt, a kisszövetkezet 1952-53-ban alakult - korábban nem lehetett. 1950-től indult el Csehszlovákiában a szövetkezetesítés, az ért ide 52-53-ra. Az alakult meg az úrbéres földeken, egyházi földeken, konfiskált zsidó birtokon. Először tehát a „gazdátlan” területeket kebelezték be a törvények segítségével. De 1957-ben már mindenkit elkezdtek bekényszeríteni a szövetkezetbe. Voltak gazdák, akik beálltak, aztán kiléptek, de onnan kezdve a szövetkezet már végleges volt.” ,A kisgéresi nagyszövetkezet 1960-ban egyesült a perbenyiki féesszel: a határuk felét a helmed állami gazdasághoz csatolták, a másik felével pedig bejöttek a géresi szövetkezetbe. 1975-ben politikai nyomásra egyesítettek szövetkezeteket. A nagyszövetkezetbe, ami akkor kisgéresi szövetkezet néven már a perbenyiki határ egy részét is felölelte, becsatlakozott a szentesi szövetkezet, a nagygéresi szövetkezet és az őrösi szövetkezet. 5539 hektár volt a közös területük ezeknek a szövetkezeteknek. Ebből 1400-1600 hektár legelő volt, a többi szántóföld. (Ebből 1901 hektár volt a kisgéresi határ területe, illetve a kisgéresi szövetkezeté, de együtt a korábban csatlakozott perbenyiki résszel. Maga Gères 1150-1160 hektár területtel rendelkezett.)” Az erdőterületeket - hiába a géresi kataszterben voltak -, elcsatolták a szövetkezettől, és odaadták összefüggő területként az állami erdészetnek. Jött egy másik rendelet, ami elvette a Karcsákat, folyókat, kanálisokat. Rendelet született a földterületek hasznosításáról, ami egységesen mérte ki az egyes községek, illetve szövetkezetek földterületét. Például a keresztúri részt is átalakították, ahol korábban több községnek volt földje. Egységesen rendezték a földalapok területét a községek között. Ezzel készítették elő a nagyüzemi gazdálkodást: egyesítették a sok apró területet. Ugyanakkor a kisgéresi szövetkezet által ma használt földterület eredetileg öt község kataszterében szerepelt. Más a 199
