Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A paraszti gazdálkodás változásai

eperfa ágai között háltak, másutt egy rossz búzás ferslóg volt - télen is - a baromfi helye. A kőből készült ólak már kétrekeszesek voltak: alul volt a kacsák, felül a tyúkok helye.

Tyúkot mindenki tartott, igaz, kevesebbet, mint ma. Általános volt a kacsa tartása is: a falu szélén meg a hegy alatt levő, a pincékhez közeli tavaknál tartották őket napközben. A kacsák tolla jelentős értéket képviselt.

A közös udvaron tartott baromfit a lábán jegyezték meg, hogy a családok szét tudják válogatni az állományt: csirkének, tyúknak a sarkából, lábujjából csíptek le, kacsának, libának - az utóbbi ritka volt - az úszóhártyáján vágtak különböző méretű és formájú lyukat, úgy jelölték meg, melyik kié.

Baromfit nem adtak el: a tojására csakúgy szükség volta háztartásban, mint a húsára az ünnepi étkezéshez.

A baromfi ültetésének ma is többféle hiedelme lelhető fel az idősebb géresiek emlékezetében. A kotlós alá mindig páratlan számú tojást tettek (21, 23, 25). A férfiak kalapjában, sapkájában vitték be a tojást az ültetéshez, hogy sok kakas keljen, s lehetőleg egyszerre igyekeztek azokat a fészekbe beönteni. Mikor a kotlóst a tojásra ültették, akkor az alábbi szövegeket mondogatták:

Úgy ülj, mint a só,

úgy kőts, mint a hangya! vagy

Úgy ülj, mint a tonna,

úgy pezsdülj, minta hangya.

Azt tartották, hogy nem jó kotlóst ültetni, amikor a csipkerózsa virít. Úgy tudják, hogy a hold járásával is összefügg a jószág növekedése: ha a hold nő, akkor vele fejlődik a csirke is, ha fogy a hold, akkor elhullik, elpusztul a baromfi is.

Szenteste (dec. 24.) a tyúkoknak kerékabroncsban adtak enni, hogy a következő évben jobban tojjanak, illetve jobb kotlósok legyenek. A tojás között felbukkanó apró, pici példányokkal a kézen való kelést, tyúkszemet megkerítették, majd - háttal állva - átdobták azt a háztetőn.36

Ma már nem ültetnek kotlóst: a szövetkezet hozat naposcsibét a faluba, azt vásárolják meg a gazdák is. A baromfitartásnak azonban megnőtt a jelentősége a közös gazdálkodás időszakában, s ma is nagy számban tartanak tyúkot és kacsát a kisgéresiek.

IV. Az üzemszervezet néhány jellemzője

1. A paraszti munka

A gazdálkodást, a családi üzemek működését a hagyományosan munkaközpontú paraszti életmód és mentalitás fogta keretbe. A környező bodrogközi falvak vélekedése is egyértelműen jelzi, hogy a géresiek a megszokott paraszti munkavégzéshez képest is rendkívül dolgosak, iparkodók voltak. Megbecsülték egy36 A kártojás kifejezést a géresiek nem ismerik. A baromfitartás hiedelmeiről részletesen: Viga Gyula 1996. 267-274.

192