Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A paraszti gazdálkodás változásai
szók végiglegeltették a sáncpartokat, elhajtották a nyájat a Latorca-parton Csicser felé, végiglegeltetve az árokpartokat is. Ősszel brankában tartották a juhot, és juhlegelőnek tarlót, betakarított szántóföldet béreltek, télen pedig fedeles akolban tartották a birkát. Most is van nyári szállás, tanya, de az év többi részében a közös gazdaság állattartó telepén van a nyáj. A közös gazdaság juhnyája lényegében az egymás után felszabaduló parcellákat legeli (tarló, silózott kukorica stb ), de hasznosítják a pincék háta mögött levő, az erdőig, illetve Szentes felé húzódó, nevében is Juhlegelő ként ismert területet is. A szövetkezet mostani juhásza (Dovcsák László) személyében is magatarti juhászhagyományok folytatója: Helmecen juhászkodott az édesapjával. A szövetkezet merinó juhokat tart, de ezek már húsfajtákkal vannak keresztezve. Két hónap alatt 10-15 kilósra nevelik őket, s úgy értékesítik. Korábban a közös gazdaságokban is nagyobb keletje volt a juhászkodásnak, de a gyapjú árának csökkenésével egyre kevesebben foglalkoznak vele. Ma a szaporulat a fontos, nem fejik a birkákat. Régen csak egy deszkabódé volt a sajtnak, ma már szigorú egészségügyi előírások vannak, s például hideg-meleg folyó vizet írnak elő a juhászatok számára is. Csak akkor fejnek, ha nem sikerül elzülleszteni a szopós birkának a tejet. A magángazdálkodás idején fontos volt a tejhaszon: borjúgyomoroó\ készítettek oltót a juhászok, azzal konzerválták a tejet, a gomolyát pedig Kassára, piacra vitték a kereskedők. (Ma Németországból érkező, por alakú oltót használnak.) Régen zsendice is készült: melegítették a savót, s nem hordóban savanyították, mint a hegyvidéki szlovák pásztorok. A gyapjút Kistárkányból, Nagytárkányból, Szinyérből érkező vándor birkanyírók vágták le.34 A közös gazdaság juhásza ma is a régi eszközöket használja: Kassán készült a bot rézkampója, és a régi csengőket akasztja a kóborló, illetve a vezérállatok nyakába. (Most Eperjesen készülnek csengők, de nem olyan minőségűek, mint a régiek.) Édesapja még Jolsván készült kolompokat használt,35 az újabbakat Szilicén állítják elő. A kisgéresi adatok is azt igazolják, hogy a Bodrogköz juhászatának históriája mielőbbi feldolgozásra vár. Szamarat és kecskét a géresiek nem tartottak: ki is nevették azt, akinél kecskét láttak. A juhászok nyájában előfordult 1-2 kecske: tejét összefejték a birkáéval De a juhászok sem szerették a pákosztos állatot, mert nem állt meg egy helyben a legelőn, hanem ment, bokrászott, vitte maga után az egész nyájat. Bivaly nem volt a faluban, a géresiek legközelebb Zétényben a Fuchs-birtokon láthatták a nagy erejű jószágot: lajtot és cséplőgépet vontattak vele. 8. Baromfitartás A baromfi a géresi gazdálkodás mellékes haszna volt, de szerepe nem volt elhanyagolható. Aprólékot mindenki tartott. A hosszú, közös udvarokon (épség) az istállók előtt álltak a tyúkketrecek. Volt udvar, ahol a tyúkok nyáron csak az 34 Viga Gyula 1992. 216-219. 35 Márkus Mihály 1943. 245-264. 191
