Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A paraszti gazdálkodás változásai
A lucerna, a lóhere a vetésszerkezetben fontos helyet kapott, a bükkönyt kevesebben vetették - főleg zabbal együtt. A géresi gazdák azt vallják, hogy a jó minőségű állatállományhoz takarmány kell, nem úgy, mint ma, hogy meszkát (táp) kapnak a jószágok takarmány helyett. Többségük az előnevelt baromfit is kukoricára, darára szoktatja, s nem ad neki tápot. A nagyállatok tartására szolgáló építmény neve ól. Ennek általában a padlásán is tároltak szénát, ahonnan egy tároló keccbe dobták le a takarmányt. Az ólak hídlássa\ voltak ellátva, a jászlak zömmel kétoldalt voltak: egyik oldalon végig, a másikon kihagytak egy dikónak való helyet, ahol a fiatalabb férfiak háltak. A lovak közé strájfát tettek, eléjük rácsba került a takarmány. Szabadban nem állítottak fel jászlat, az igásjószág zöme nyáron - hordás előtt - nem volt bent a faluban. Ha nagy meleg volt, akkor éjszakára az udvaron a szekér oldalához kötötték a jószágot, s ott hálatták. Helyben készítettek hordozható disznóólakat is. Ha a szegény ember elköltözött szolgálni, akkor egyben feltették az óllal a malackáját is a szekérre, úgy indulhatott útnak. 5. Fogatolás A fogatolt állatok között Kisgéresben a magángazdálkodás végéig megmaradt a szarvasmarha, zömmel az igásökör dominanciája. Kevés lovat tartottak, nem ismerték a lófajtákat sem valójában, a néhány gazda, aki lovat tartott, inkább csak a színe és fizikai tulajdonságai alapján választotta ki állatait. Nem játszott számottevő szerepet a falun kívül való fuvarozás sem a géresiek életében. Jó ökröket fogtak, amikkel fel lehetett vinni a szekér trágyát a szőlőbe, meg lehetett művelni pl. az Erősnél levő felső, homokos földeket, vagy haza lehetett fuvarozni egy szekér követ a bányából. Jobb volt az ökör a lónál a homokdombok művelésében is, s azt tartották, hogy ökörrel könnyebb kiszántani is a földet, mint a lófogattal. Mindebben persze a generációkon átöröklött gazdasági tapasztalat és a tradíció is szerepet játszott .33 A fiatal ökröket általában nem helyben tanították a járomba, hanem már betanítva vették meg. A betanítás időigényes, nehéz munka volt, nem szerettek vele foglalkozni. Első alkalmakkor több embert igényelt, hogy a fiatal ökör nyakára tegyék a jármot. Egészében az állattartás szerkezetébe is jobban beleillett a betört vásárlása, majd későbbi értékesítése. A fiatal tinókat általában már kétéves korban eladták, nem nevelték őket. Bár a háború előtt még rendre felbukkantak a faluban a szlovák és magyar meskárok, vándor herélők, ritka volt, hogy a gazdák kiheréltették volna a fiatal jószágokat. Ha mégis otthon nevelték a jószágot, akkor a hároméves fiatal ökröt törték járomba. Lehetőség szerint olyan ökröket vásároltak, amelyek már eleve párban voltak, vagy ha nem, hát hasonló fizikai adottságokkal bírtak. Ha nem mentek jól együtt, hamar túladtak rajtuk. A fogatolásnál a befogott bal oldali ökör kéztülső vagy kezes, a másik belső vagy barázdás. Fordításnál a prukk! és csál szócskákat használták. A jól betaní33 Bodó Sándor 1986. 187-201.; Bodó Sándor 1990. 64. skk. 189
