Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A paraszti gazdálkodás változásai
szág: rendszeresen legeltették - egészen a közös gazdálkodás kezdetéig - a tarlót és a keresztúri rétet. A gabona behordása után a csorda járta a tarlót, lelegelve a kisarjadt porcfüvet, de össze is taposva, némiképp trágyázva a tarlóhántás előtt a talajt. Estére a gazdák is ráhajtották az igás jószágokat: a néhány órás legeltetés a fiatalok munkája és közös szórakozási alkalma volt. A tarló legeltetése azonban csak egy-két hétig tarthatott. A keresztúri határban a rét második kaszálása után felszabadult a terület a tehenek legeltetésére. Főleg a géresi csordát járatták rajta. A géresi legelőterületek 20. század közepi állapota hosszú folyamat révén alakult ki, s még az 1930-as években is változott. A gazdák-a vízrendezés eredményein túl is - igyekeztek újabb területeket legelőként birtokba venni, amire azonban a falu határa csak csekély lehetőséget adott; a földműveléssel hasznosítható területek ebben a vonatkozásban nem jöhettek számításba. Az úrbéres legelő 450 darab marha legeltetésére volt alkalmas, amit a jogok szerint osztottak el: kinek mennyi hold földje volt, annyi lábasjószágot hajthatott ingyen az úrbéres közös legelőre. A legelőn fél holdat számítottak egy jószágra. A terület lényegében a tehenek legeltetésére volt elegendő: a helmeci út két oldalán helyezkedett el a Csér erdőig az egyik oldalon, a Köves-hegy felé, a Juhlegelőn át a másik oldalon. A csorda felváltva járta a két területet, a Köves-hegy oldala valamivel gyengébb adottságú volt, ugyanakkor az idegenből jövő pásztorok - sós talaja miatt - azt tartották jobbnak, amin könnyebben hízik a jószág. A közös legelőre engedték a kis számú legelő lovat is, a Köves-hegy felé eső oldalon, a Pupos-domb aljánál volt a sertések legelője is. Az erdő mögött volt egy vízállásos gödör, ott pihent a sertésnyáj. Ha kiszáradt a vize, akkor az ONCSA-telep felé eső nagy kútnál itatták a sertéseket. A disznóknak külön kút volt a Ficfás mellett: egy sárfészek, amelyben a sertés pocsorászott. Reggel a kondás felhajtotta a nyájat a Hegyfaroknak, dél körül visszamentek a pocsolyába, majd amikora nap már leszállóban volt, hazaterelte őket a faluba. Nem hált kint a sertésnyáj, naponta hajtották ki őket az emlékezetben megragadható időszakban. Volt kisebb legelőterület a Vasas-dombnál, a temető oldalában egészen a szentesi dombig, a szentesi útnak mindkét oldalán. A legelő azonban szűkös volt, s ez nem csupán azoknak a gazdáknak okozott gondot, akik csak töredék joggal-olykor 1-2 láb-rendelkeztek, hanem, különösen szárazabb esztendőkben, a több joggal rendelkezőknek is. Csak részben segített a problémán Keresztúr legeltetése: távol is volt a falutól, s a lapályos részek sem voltak kedvező adottságúak. A géresi gazdák 1934-ben a jászói premontrei rendtől közösen vásároltak meg egy területet: két legelőt - Nagygyep és Tajba-, valamint szántóterületet a nagygéresi út mentén. Ez nem tartozott az úrbéri birtokba, mindenki anyagi helyzetének megfelelően vásárolt. A 163 részre osztott birtokból a gazdák 1-4, leginkább 2 egységet vásárolnak meg. A kisgéresi 475. számú telekkönyvi betétben 3208, 3209, 3219/3 helyrajzi számú rét, 3210. számú mocsár, 3211, 3220/1, 3249, 3252, 3253, 3254, 3255, 3256, 3257, 3258, 3259/1 számú legelő összesen 121 kát. h. és 1276 négyszögöl (70 ha 8 ár és 97 négyzetméter) kiterjedéssel 304 493 korona 90 fillérért kerül a gazdák tulajdonába.30 Ezzel a legelővásárlással alakult ki a falu állattartásának takar30 A szlovák nyelvű adásvételi szerződés magyarfordftásáért Ivanega Ivánnak tartozunk köszönettel. 184
