Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A paraszti gazdálkodás változásai
sen 231 holdat és 764 ölet tesznek ki(!), amiért a földesúr összesen 3411 forintot és 5 3/4 krajcárt fizet ki.8 A kétnyomásos határhasználat alapját a Felső-kertalja és az Alsó-kertalja területe képezte. A kettő területe és minősége sem egészen azonos: utal erre a Nagymező és a Kismező elnevezésük is, jóllehet csak kb. 20-25 holdnyi differencia van a két terület kiterjedése között. A két forduló eltérő tulajdonságáról már az úrbéri bevallás megemlékezik: „...az alsó forduló nyomás mezejek az egészlen lapos tér helyen fekszik. Ugyanezért is károsabb, mert az esővíz inkáb(b) állya, és hamarab(b) éri. De csakugyan ez is egyik résziben nedvesebb. A középső résziben pedig leginkább esővíz állásnak, s az lebocsátásában nem is orvosolhatok. Az felsőrész-beli nyomásban lévő szántófölgyek pedig szintén oly kár alatt fekszik. Annyiban, mivel valamely része fentesebb térföldön, de harmad része ezen nyomásbeli szántóföldek(ne)k is vízállásnak feküsznek, és az árvíz is hamarább éri azokat, az árvizes vízerek szomszédságában lévén fekvések.”6 7 A község fel nem osztható vagyona, a szántó- és rétföldek, az erdő és a legelő fölött az úrbéresség rendelkezett. Az 1890-es évekig a két forduló egyikét ugaron hagyták; zöld ugar volt, nem is szántották, a jószág járta egész esztendőben. Csak a másik kertalját vetették, azt művelték. Ennek nyomai ma már csak nagyon halványan élnek az emlékezetben. A századforduló óta az egyik nyomás a kalászosoké (őszi forduló), a másik a kapásoké és a vetett takarmányé (tavaszi forduló). Aratás után a tarlót legeltették: 1-2 hétig járta a jószág - néha külön borjúcsordát hajtottak rá -, aztán szántották le (tarlóhántás). A két kertalja aljföldje mellett századunkban már a nyomásba eső homokföldeket is művelték. A jobb földek mindenütt a „hegy” aljában voltak, de - elsősorban a jól értékesíthető krumpli miatt-jelentős gazdasági értéket képviseltek a homokos részek is. Ilyen volt a Ritka, ahol évente váltogatták a gabona (rozs)- és a krumplh/etést. Ide még kukorica is csak akkor került, ha a korai krumplival közös darabba vetették. A homokföldek kimentek majdnem az Erős erdőig, a szentesi határig, de homokos terület volt a Pincék-dűlője is. Az alsó mezőn (Nagygéres mellett a Karcsánál lement egészen Rozvágyig, Semjén alá) és a felső mezőn (Perbenyiknek ment, Királyhelmec alá) kötött, főleg a búza vetésére alkalmas rész volt a Tölgyes-dűlő és a Gombás-dűlő, a Cséralj és a vasúton túli, a határhoz közel fekvő területeken. Nem voltak a fordulóban a lucemaföldek: ott 8—10 éven át is lucerna termett. A Lucernás-dűlő apró, félvékás darabokból állt már a két háború között, attól lefelé, a Telekszög-dűlőben, a Csapó-dűlő ben, főleg a nagygéresi úttól lefelé, a Károly-dűlőben már 3-6 vékás parcellák is voltak. Volt, aki 10 évig is benne hagyta a lucernát, majd kiszántotta, és takarmányrépát, esetleg lóherét, lencsét (ez is takarmánynak ment) vetett a helyébe. A Károly-dűlőben sok lóhere volt, oda nem ment lucerna: inkább a kukorica, krumpli, akár a búza szerette a helyet. Pihentetés híján nagy jelentősége volt a talajerő utánpótlásának, különösen a homokterületeken. A gabona (rozs) és a burgonya évenkénti váltását csak állandó 6 ZL S. újhelyi Királyi Törvényszék úrbéri és tagosltási iratok. VII.2/C.23. doboz 7 Takács Páter-Udvari István 1998. 31. ?Clm? 170
