Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A paraszti gazdálkodás változásai
trágyázással lehetett biztosítani, de nem volt elég a tarló rövid ideig való járatása sem, hiába 400—450 jószág vágta és trágyázta. A gazdák szép sorjában haladtak a trágyázással, évente 2-3 darab föld erejének az utánpótlását lehetett az állatállománnyal biztosítani. Igyekeztek bőven ágyalni az istállózott jószág alá, sok szalmával, hogy bőven legyen trágya. Az istállóval szemben állt minden portán a trágyadomb, a trágyát három csatán hordták ki a földekre: ősszel, télen és tavasszal. (Télen, ha lehetett, szánkát használtak a szállításra.) A gazda tudta, mikor melyik darab igényli a trágyázást. A trágyának, így mondták, kint van a helye: „a sz.r a legény a földön”. Volt, aki az árpa learatása után, a búza alá is trágyázott. A tarlót az árpa után leforgatták, megtrágyáztak, s újra leforgatták a talajt a búzavetés alá. A kapásnövények alá kellett az utánpótlás, a kukorica főleg kiszipolyozta a földet. A kihordott trágyát egy-két nap után szét kellett teríteni, hogy ne epedjen. Volt, hogy még a polyvát, a gabonaszalma förekjét is kivitték a homokföldre, s azt szántották be trágyának. Bár a környező települések juhászai, később a géresi közös gazdaság birkapásztorai is ismerték és alkalmazták a kosározást, s gyakorolták is például a helmeci Nagy-hegyen legeltetve a szőlőtelepítés előtt, a géresi határban nem alkalmazták a brankákat. Nehezítette a gazdálkodást, hogy századunkra a földek elaprózódtak, tagosítás nem volt, így az egyes gazdák földje több darabban, olykor apró parcellákban volt. Példaként bemutatjuk Radi Lászlóék birtokának tagolódását egy, az 1940-es évek elején készült családi feljegyzés alapján (a területek árban vannak megadva): Tölgyes 10 ár, Felső-kertalja 40, Iszapon 10, Palánta-dűlő 10, Csóré 20 ár, Ritka (2 darabban) 20 és 5 ár, Vitályus 20, Nagyandrás-Keresztúron - 20 ár, Szeles 15, Kismező 40, Lucernás 10, Birórét 40, Telekszög 40 + 20 ár, Nagygéresin (szomszéd határ, a feleség földje)40 ár, Hedrik-kert 20, Púpos 10, Ritkán 10 ár, Vitályus 20, Szőllős 10, Alsó-kertalja 20, Lucernás 10, Urakén 20, Károly 10, Ritkán 10, Kismező 10, Felsőkert (temetőnél) 10 ár. A határ ezzel együtt rendben volt: egy szál gaz sem volt - így mondják -, amit ne hasznosíthattak volna. Úgy intézte mindenki, hogy még a földje végét is megkaszálta, meglegeltették az árokpartokat is - nem volt olyan elhanyagolt a határ, mint most. Bár a határ kétfordulós használata megérte a kollektivizálást, az ugar elhagyásán kívül is igen sok szerkezeti változás történt, nem kell egyfajta „állóképre" gondolnunk a határhasználat hagyományos jellege miatt. Utaltunk a müveit területnek az erdők és a vizek rovására való kiterjesztésére. Jól szemlélteti ezt a folyamatot a földhasznosításban a 19. század második felében bekövetkezett változás.8 Terület (ha)Szántó Rét és legelő Erdő Nádas Hasznavehetetlen 1865(%) 1843 31,6 26,2 17,8 2,4 22,0 1897(%) 1911 50,1 20,8 12,7 0,0 8,9 8 Borns László 1997, 224—227. A korábbi adatokat a szerző Frisnyák Sándor számításai alapján közli. 171
