Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Mizser Lajos: Kisgéres nyelve
Kisgéres község nevének eredete Bogoly János: Betűkbe szedett régmúlt (Királyhelmec, 1994) című munkájában inkább a helységek történelmével foglalkozik, etimologizálásra ritkán vállalkozik. Ez jogos is, hiszen egy-egy helységnév eredetének a kiderítése többéves feladat is lehet. Ráadásul olyan közszó nem volt (nincs is), amely a homályt felfedné. Ilyenkor az ember az első birtokos személyére gyanakszik, és nem is indok nélkül. A helység nevének igen korai (a XIII. század legeleje) felbukkanása is erre enged következtetni. Ebben az esetben az a helyzet, hogy keresni kell olyan személynevet ebből a korszakból, amelyből megfejthető lehet a helységnév. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára (Bp., 1988,2:186) Nagygéres alatt, majd a Szatmár megyei Gères alatt (1:511) megpróbálja valószínűsíteni a György személynévből való eredeztetést. Még csak nem is valószínű. Én a Gerolt (Girold, Giralt) személynévből tudom megfejteni. A Gerolt név a XI. századból nem adatolható (Györffy sem hozza), viszont a XII. század végén és a XIII. században közepes gyakoriságú név. Ez összefügghet Szent Girolt tiszteletével is. A Geres-Géres mint a Gerolt személynév alakváltozata keletkezhetett a németben, de a magyarban is. A latin közvetítést pedig azért nem lehet kizárni, mivel -gy-vel is előfordul, és ez csakis a latinra jellemző. A burgenlandi és a baranyai adatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy közvetlenül a németből vettük át Geres formában. Ennek ellentmond a Gerus (ejtve: Gerüs) alakváltozat, amely kizárólag a magyarból való. A névadás formája feltétlenül magyar, hiszen puszta személynévből helységnév csakis a magyarban válhat. A Gères adat kimutatható Baranya, Szatmár és Sopron megyéből, a Gyéres Biharból és Kolozsból. Ezt azonban a nyelvjárási körülmények magyarázzák meg. A két egymás melletti bodrogközi Gérest nem a nagyság magyarázza meg. Már annál az egyszerű oknál fogva sem, hogy Kisgéres nagyobb, mint Nagygéres. Erre van bőven példa más vidékről, Szatmárban Nagy- és Kisgéc, illetve Kis- és Nagyszekeres. A község jelzője nem a kiterjedésre vonatkozott, hanem az öröklési szabályokra. Magyarán Kisgérest (ez fordul elő hamarabb!) az ifjabbik testvér örökölte, Nagygérest az idősebbik, s könnyen lehet, hogy az apja haragudott rá, s a „nagy” rész jogán a kisebbet juttatta neki. Úgy látszik, hogy a Szatmár megyei Gérest Zemplén megyeiek alapították, tehát a birtokos jogán ment át a név oda. Nem akarom elhallgatni gyanús adataimat. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 1. (Bp., 1963, 863) a Csanád megyei Libic alatt a következő adatokat hozza: 1213: Laurentius de v. Libeci, 1219: Girolth dev. Libic, 1220: Legerum, Vitalem, et Gynolthum de v. Libecii. Ez utóbbi adat már csak azért is szupergyanús, mivel Gères első ismert birtokosát Vitálisnak hívták. Kérdés: hogyan került Csanádból Zemplénbe? Ez éppen a középkori birtoklástörténetből megmagyarázható, de más adatom nincs rá. A lokalizációra vö. Kristóné Fábián Ilona: A Váradi rege strum helynevei (Szeged, 1997,90). A Kisgéres és a Szatmár megyei Gères közötti összefüggésre a következő adatokat tudom felhozni (lehet, hogy ezek csak véletlen összefüggések, de még120
