Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Mizser Lajos: Kisgéres nyelve

Magánhangzótörvények

Zártság: nëm, ëccèr, kasár, onoka, ailla, ü, üvelek, (se)huva, ôrvas,

kigyelmed, lábos.

Nyíltság: magadot, magamot, ôsmer, làbom, sokunkot, mindég, rokonunkot.

Nyúlás: néki, mijénk (gyakori a -I, -r, -j előtt, a -I- sokszor ki is esik, ún.

pótlónyúlást idéz elő), ő$téjs, ző^ccség, utóMsó, dogozik, vedér, tôÿgy, járkátak.

Rövidülés: úgy, túrón, ü, egesz, tyuk, eccaka, szoritt, nyel „nyél”, level, kévés,

nehez, továbbá az -ért (itt: -ér) rag előtti -a és -e nem nyúlik: gombajér, fajér.

Labializáció: fejkendő^köt (ritka), inkább az illabializáció jellemző: ficfa, nyist, megett, veres, idvezitőü, izén.

Hangkivetés: elsősorban az -a-ra és -e-re végződő helynevekre jellemző: láci, karcsi, alji, abaházi, iski, csernyi, véki, de: bácskai. Egyéb: mejk, nemjom (nem tudom), rníér (miért), dübög (dübörög).

Hangátvetés: butrunk (bútorunk), motrot (motort). De: akolok.

Mássalhangzótörvények

j-zés: a középmagyar kori ly helyett itt j-t ejtenek, sokszor még a -1 - helyett is: fojik, gója, Böj, Póján, jáTM, Jánvár, de: Ujhel (az l-zésben az egész Bodrogköz következetes).

Depalatalizáció: a j-zés megszüntetése: dohány - dohánt, leg'ény - legínt, Ujhel, jáncsecs (szőlő), mezsde.

Zöngétlenedés: abszolút szóvégen szokott bekövetkezni (sokszor félzöngés hangokat eredményez): doB, láB, rozs.

A hiátus (azaz a hangür) kitöltése: a köznyelvi törvényeknek megfelelően a - j - jön számításba: pijac, rádij^y, hoszta ja..., fijam, híjába, odajad.

Részleges hasonulás: többnyire a köznyelv normáit követi Kisgéres is: ijettem, kiz^zsír, baudba, lakázsba, főMsztünk, felezsbe.

Teljes hasonulás: salló^, talló^, érrohad, hárrjjnázsa, jóm magam.

összeolvadás: ző^ccsjég, eccér, eccaka, jeddzőM, tárcsátok, horgyátok, parçjél (partszél).

115