Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Csiki Tamás - Keményfi Róbert: A falu társadalmának és térszerkezetének néhány jellemzője a kapitalizmus korában (1848 - 1945)
épített.) Ehhez más gazdáktól is vásároltak ingatlanokat, emellett voltak olyanok, akik saját telkükön építettek ONCSA-segélyből házakat. A község krónikájában szerepel továbbá, hogy a telepet, a gazdáktól szerzett területek mellett, „elkonfiskált csehszlovák maradékbirtokokon” alakították ki.58 59 (Az emlékezet szerint ennek egy része valószínűleg egykor Kabát Béla birtokát jelenthette, aki a telkeket az 1920-as években a csehszlovák államtól vásárolta, ám ezt a vételt az 1938-ban újra kiépülő magyar államigazgatás-valamilyen politikai ok miatt-nem ismerte el.)60 A telep kialakítását racionális szempontok vezették. A házaknak nem elszórva, hanem egy tagban kellett állniuk, ennek megfelelően az igénylők egymás mellett, sorban kapták a házhelyeket. A kihagyott telkeknek viszont ugyancsak hosszú távú céljuk volt: ezeken kívánták a jövőben az iskolát, a kultúrházat, a leventeotthont, valamint az új templomot felépíteni. Erre azonban a háború miatt nem kerülhetett sor. (Nem véletlen, hogy a történelmi községmagtól való távolsága, nagy kiterjedése és tervezett teljes ellátottsága miatt a kisgéresiek a telepet önálló közigazgatási egységnek tekintették, melynek hosszú távú nyoma, hogy a mai napig egyszerűen ONCSA-falunak nevezik.) A telepnek a faluközponttól való távolsága miatt az építkezés késve indult, s időben elhúzódott, mert először egy hengerelt utat kellett a munkák leendő színterére vezetni, melynek kialakítása egy évig tartott.61 A kisgéresi ONCSA-telepen a tervek szerint a négy- és annál többgyermekes családokat, illetve a hadiözvegyeket kívánták elhelyezni, bár a házhoz juttatottak névsorában ezen indokokon kívül más, sokszor tragikus egyedi okokat is találunk.62 Zemplén vármegye alispánjának 1944-es jelentéséből kiderül továbbá, hogy tizenhat családnak a kérelmét ugyan elfogadták, ám igényüket később felülbírálták, és a házhelyeket elvették. (Az elutasító döntésekben az alispánt a kérelmezők átlagnál jobb anyagi helyzete, az alacsony gyermekszám vagy a család nem kisgéresi származása motiválta.)63 A felvidéki földbirtokrendezési ügyek kormánybiztosa számára a kiosztásnál nem a házhelytulajdonosok érdekei voltak döntőek, hanem az egymás melletti telkek tervszerű és módszeres beépítése - igaz, nem zárkózott el a későbbi házhelycseréktől sem. (A Zemplén Vármegyei Közjóléti Szövetkezet irataiban részletes listákon megtalálható a csereügyletek dokumentációja - névsorok, térképek -,64 míg Hőgye István az egyes házak tulajdonosainak neveivel az ONCSA-telep térképét is közli.)65 Ennek során, illetve a telepítések keretében - érdekes módon - olyan igény jelentkezett, hogy az egy nemzetséghez tartozó rokon családok a történeti falumaggal ellentétben lehetőleg egymás mellé kerüljenek. A zsúfolt belső falurészből a telepre költöző családok számára tehát a „családi szomszédság” kialakítása (vagy felélesztése), ezzel az összetartozás tudatosítása segíthetett a meg58 Kissi.: I. m. 41-42. 60 Vö.: a 24., illetve a 28. számú jegyzettel (utóbbinál a külbirtokosokról mondottakkal). 61 Zm Lt. VI-603/a 56/1944. 51. dob. 62 Pl. gyermekek halála, a férj fronton való eltűnése, több fia harcolt, illetve az igénylő sebesült meg a háborúban. 63 Zm Lt. VI-603/a 56/1944. 51. dob. 64 Uo. 65 Lásd e kötetbeli tanulmányát: melléklet. 110
