Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Csiki Tamás - Keményfi Róbert: A falu társadalmának és térszerkezetének néhány jellemzője a kapitalizmus korában (1848 - 1945)

változott, igaz, sokkal jobb körülményekhez való alkalmazkodásban és az építkezések befejezésében. A telep kialakulása következtében tehát a Bácskái, a Kovács és a Géresi családok sorakoztak fel az addig nemzetség szerinti települési jelleget mutató Eszenyi és Illés családok mellé, ami jelzi, hogy a falu szerkezeti módosulása a települési rendet is - archaikusabb vonásokat felelevenítve - befolyásolta.

Közbevetésül megemlítjük, hogy a kisgéresi családok jelentős részénél, a vezetéknév azonossága mellett, a keresztnévadás szokása a családfő utónevének több generáción és oldalágon való továbbvitelét mutatja. Ezért a kaotikus viszonyok elkerülésére, illetve a teljesen azonos nevet viselő férfiak megkülönböztetésére a helységben élők, egyes tulajdonságok vagy a foglalkozás alapján, kísérőneveket használtak. Majd később nem csupán az azonos keresztnevet viselők, hanem a nemzetségek más tagjai is (általában a férfiak) megkapták e jelzőket. A találóbb nevek állandósultak, és ragadványnevekként generációról generációra öröklődtek az egyes családokban, igaz, már az eredeti jelentés nélkül. A kisgéresi ragadványnevek fontosságát egyébként az is tükrözi, hogy a különböző hivatalos iratokba (!), például a választási névjegyzékekbe is bekerültek a nemzetségek, illetve a kisebb családok férfi tagjainak nevei mellé a felismerést segítő jelzők:

Bácskái: alesz, balogh, csuli, hegedűs, lénárt, nagy, petykó, sűrű, szomotori;

Berta: pikor;

Dócs: béres, fige, gyükör, kakas, kisbíró;

Eszenyi. jóni, kankur, kis, kontyos, kozma, lapu;

Géresi: bandi, felső, péti;

Illés: molnár;

Kosztyu: alsó, felső;

Kovács: barát, cibere, dobos, gyepes, ilus, ka ma, karakó, karcsaparti, kis, mezősi, misa, zsöndrí;

Miklós: bodré;

Radi: Hon, iski.66

A családok az ONCSA-segéllyel sem tudták az építkezéseket 1945-ig befejezni, így a típusterv alapján készülő házak teljes felépülése a második világháború utáni néhány évre esett.67 Ennek következtében a község 1940 és 47 között óriási területi átrendeződésen ment keresztül. Mesterséges úton a falu belterülete csaknem megduplázódott, s a történeti falurész mellé egy új, szinte önálló település jött létre, feloldva az ősi lakóterület zsúfoltságát, ami azonban a falu külterületi szerkezetét, a művelés alatt álló földek arányát is alapvetően módosította (az utóbbiakét csökkentette, ami az állattartás szerepének további növekedését vonhatta maga után).

A program megvalósulása során - miként utaltunk rá - az egyik legfontosabb szemponttá vált, hogy a házhelyhez juttatott családok kisgéresiek legyenek. Célja tehát nem új telepesek befogadása, hanem a helyiek szociális és lakásgondjai66 Zm Lt. IV-1403. Az országgyűlési képviselő-választások állandó névjegyzéke. 199—202. A kisgéresi választók névsora.

67 Az építkezés nehézségeiről lásd Hőgye I. e kötetbeli tanulmányát: 25.

111