Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Csiki Tamás - Keményfi Róbert: A falu társadalmának és térszerkezetének néhány jellemzője a kapitalizmus korában (1848 - 1945)
ra, s végül egyes ipari vagy iparszerü tevékenységek a mezőgazdasági lehetőségek átalakulásával szűntek meg (pl. a szőlőtermesztés 19. század végi - átmeneti - hanyatlásával a dongák és a szőlőkarók készítése). Mindebből következően, a századfordulós évtizedekben csak néhány önálló iparos található a faluban (kovácsok, cipészek, molnárok, mészárosok, kocsmárosok), akik többsége segéd nélkül dolgozott (a segítő családtagok, illetve a segédek, tanoncok valójában nem különíthetőek el),38 s jövedelmeiket ők is töredékparcellák műveléséből egészítették ki. (Életmódjuk, vagyoni helyzetük sem különbözött a parasztságétól, annál inkább, mert közülük többen: a földjüket vésztők és teljesen elszegényedők kényszerből váltak iparossá, az így szerzett bevételeiket pedig ők is föld- vagy állatvásárlásra fordították.) S ezek a jellemvonások, a kisgéresi ipar differenciálatlansága, egyes szakmák teljes hiánya, illetve a meglévők alacsony színvonala a két világháború között sem módosult számottevően. II. A települési térszerkezet alakulásának néhány jellemzője A társadalomföldrajz az egyes településeket - hasonlóan a természetföldrajzi táj fogalmához - egy-egy kisebb földrajzi alapegységként vagy kultúrtájként (Kulturlandschaft)értelmezi, ahol a különböző kulturális elemek komplex, térbeli rendszert képeznek. Mivel a földrajzi környezet (tér) nagysága, jellege igen változatos (pl. ház, település vagy akár egy ország; illetve egy háztartás, egy társadalmi réteg, etnikum) lehet, éppen ezért igyekszik a társadalomföldrajz is egy olyan kutatási alapegységet vizsgálni, mint a természetföldrajzban a táj, ahol a különböző természeti tájalkotó elemek komplex egységet képeznek. A kultúrtáj tehát az a környezet, amelyet az ember saját maga teremtett (szociális környezet).39 A lényeg a kérdésfeltevésben rejlik: Milyen viszonyban van és milyen hatást gyakorol az ember az őt körülvevő környezetére?40 - ami az emberi jelenlét külső, környezeti (térbeli) kapcsolataira, a társadalmi tevékenységnek és magának a né38 Ezek a kategóriák a statisztikákban sem következetesen szerepeltek, ami az előbbiek számának 1900 és 1910 közötti csökkenését s az utóbbiak növekedését magyarázza. 39 E. Wirth: Theoretische Geographie. Stuttgart, 1979. 94—97., T. Gunzelmann: Die Erhaltung der historischen Kulturlandschaft. Bamberger wirtschaftsgeographische Arbeiten. Heft 4. Bamberg, 1987. 32—33. Kultúrtájkutatáson hangsúlyozottan a városon kívüli tér, a vidék vizsgálatát értjük. A várost a kultúrgeográfiai vizsgálatokban általában nem jelöljük a kultúrtáj fogalmával, ennek földrajzi kutatására az ún. városföldrajz kifejezést használjuk, amely magában foglalja a városi tér komplex (pl. szocio-, település-, etnikai és népességföldrajzi) vizsgálatát. T. Gunzelmann: I. m. 32—33. 40 R. Stewig: Über das Verhältnis der Geographie zur Wirklichkeit und zu den Nachbarwissenschaften. Kieler Geographische Schriften Band 76. Kiel, 1990. 27., 69—71. (A tanulmány a földrajzi tér komplex értelmezését adja. A német Raum (tér) kifejezést a hazai földrajztudományban — bizonyos esetekben — inkább a környezet szóval fordítják; a földrajzi tér fogalmára a földrajzi környezet kifejezés használatos szinonimaként.) 104
