Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Csiki Tamás - Keményfi Róbert: A falu társadalmának és térszerkezetének néhány jellemzője a kapitalizmus korában (1848 - 1945)

pességnek a történelmi fejlődés során kialakult térbeli rendjére irányul.41 E tudományág egyik fontos módszere az indukció; az elvégzett helyi vizsgálatok összegzéséből igyekszik mérhető (!) összehasonlítási alapot teremteni, majd ebből általános érvényű törvényszerűségeket feltárni.

Ám a napjainkban megújuló társadalomföldrajzban a nagyobb térbeli összefüggések keresése mellett megjelent az egyedi, a „sajátos” mikrotérségek: a helyek vizsgálata.42 A figyelem így a hely (jelen esetben egy község) mint jellegzetesen elkülönülő alapvető térelem helyi hagyományok által befolyásolt történeti fejlődésére, egyediségének kialakulására is irányul.43 Kisgéres térszerkezete is több ponton visszatükrözi a község - első részben vázolt - történeti-társadalmi sajátosságait.

A település társadalmi-térszerkezeti bemutatásánál a szerencsés módon megmaradt 1869-es részletes népszámlálási ívekre és e korban szerkesztett belterületi térképekre támaszkodhatunk.44 A községben 1869-ben 1292 ember élt, s a lakosságszám a következő évtizedekben emelkedett. A századfordulón készült térkép (1. ábra)45 kis belterületen nagyszámú lakóépületet jelez. Az épületek zsúfoltsága a község szalagtelkes szerkezetére vezethető vissza.46 Az ősi, egyutcás falumagot két dülőút fogta körbe, a keskeny dűlőutakra nyíló kapukon át pedig a belső kertekhez - miként utaltunk rá - közvetlenül a művelt területek kapcsolódtak, ezért a lakóterület kiterjesztésére nem volt mód, a falu a népsűrűség emelkedésével csak befelé növekedhetett.47 E szalagtelkes településfejlődési típusnak a kialakulása két történeti-demográfiai folyamatra vezethető vissza:

1. Természetes szaporodás. Az 1869-es népösszeírás a környező településekhez képest kiemelkedő népességet jelez, ami az addigi magas természetes szaporodással magyarázható. Majd egy évtizedes visszaesés után, a századfordulóra haladja meg a falu lakossága az 1869-es értéket.

2. Betelepülés. Az 1869-es összeírás még a lakosság tíz százalékának idegen községbeli eredetére utal, ám a betelepedés a dualizmus évtizedeiben ellenkező irányúvá válik, a korszakban tehát ez a folyamat nem játszhatott a települési kép kialakításában meghatározó szerepet. A két pontban leírtakból arra következtethetünk, hogy az 1903-ban szerkesztett térkép az 1869 előtti építési állapotokat tükrözi, hiszen a 30 évnyi minimális népességnövekedés (62 fő) nem indokolhatta a gazdasági épületeken kívüli lakóházak telkenkénti sokszorozódását. Az 1828- as és az 1869-es összeírás között viszont (egy évtizedes visszaeséssel) 161 fővel gyarapodott a falu lakossága.

41 Enyedi Gy.: Földrajz és társadalom. Tanulmányok. Bp., 1983. 8.

42 Nemes Nagy J.: A tér a társadalomkutatásban. Bp., 1998. 86-89.; továbbá átfogóan: Berényi I.: Az alkalmazott szociálgeográfia elméleti és módszertani kérdései. Bp., 1992.

43 Az új szemléletben (történetiség és egyediség komplexitása) helyet kaphatnak a településnéprajzi eredmények is, amelyek a jellemző kulturális folyamatok, illetve hagyományok visszatükröződését keresik a települési szerkezetben. Bárth J.: Szállások, falvak, városok. A magyarság települési hagyományai. Kalocsa, 1996. 8.

44 Zm Lt. XV-16. Zemplén megyei...

45 Kisgéres. 1903. T 1:2880.

4" Mendöl T.: Általános településföldrajz. Bp., 1963. 253.

42 Vö.: a 6. számú jegyzettel.

105