Liszka József: Szent Háromság egy Isten dicsőségére… A Szentháromság kultusza a szlovákiai Kisalföld népi vallásosságában a szakrális kisemlékek tükrében - Jelek a térben 5. (Somorja-Komárom, 2015)
3. A kisalföldi szakrális kisemlékek feliratai
38 3. A kisalföldi szakrális kisemlékek feliratai Noha csak marginálisan kapcsolódnak a szakrális kisemlékek csoportjához, meg kell itt még említeni a sírfeliratok kérdését. Bizonyos aspektusai iránt a folklorisztikai szakirodalom ugyanis meglehetősen élénk érdeklődést tanúsított. Magyar vonatkozásban ilyen az ún. nevető fejfák kérdése (vő. Erdész 1988; Rosner 1937), amihez hasonló a német nyelvterületen is megvan, az ún. tréfás út menti haláljel- (Marterl) feliratok formájában (vő. Dickenberger 1995). Ezek a feliratok viszont elsősorban a szóbeliségben létező folklórműfajnak minősülnek, és úgy tűnik, valódi objektumokon ritkábban, s inkább csak másodlagosan jelennek meg (vő. Liszka 2011, 93-98, további irodalommal).32 A sírfeliratok összegyűjtése kezdetben sokszor praktikus célból történt, hiszen az efféle kiadványokkal egyszersmind mintát is tudtak a sírkőkészítők az ügyfeleiknek kínálni (vö. Rosner 1920). L. Juhász Ilona a Rudna temetőjének és temetkezési kultúrájának a bemutatását felvállaló monográfiájában az említett település temetőjének az adott időpontban teljes sírfeliratanyagát közli, ami kitűnő lehetőséget nyújt további tartalmi és formai elemzésekre (L. Juhász 2002). Azóta további hasonló, ha nem is a teljes sírfeliratanyagot közlő munkák is születtek. A vizsgált területen mindösszesen 93 számba vett objektumból 18 jelenleg (több esetben nyilvánvaló, hogy már a felállítás során sem) hordoz, hordozott semmilyen feliratot, 75-ön olvasható bizonyos, hosszabb vagy rövidebb szöveg, mégpedig 50 esetben magyar, 7 esetben szlovák, 13 esetben latin, 4 alkalommal pedig két, magyarszlovák, illetve magyar-latin nyelvű. Egy esetben nem eldönthető az amúgy is szűkszavú felirat nyelvi hovatartozása.33 Még a számoknál maradva, a dokumentációban szereplő összes objektumnak mindössze (kerekítve) 20,4 százaléka nem hordoz semmiféle, írásban rögzített kiegészítő információt. Markánsan nagyobbik része (79,6) viszont igen, tehát érdemes ezeket közelebbről is megvizsgálni. Ahogy a népi környezetben használt, illetve szerepet kapó más objektumok esetében is, a szakrális kisemlékeken is valamikor a 17. század folyamán bukkannak föl az első, egyszerű feliratok.34 Ezeket tartalmi (és részben formai) ismérveik alapján két olyan csoportba sorolhatjuk, amelyek bizonyos időrendiséget is kifejeznek. Elsődleges feliratoknak azokat nevezem, amelyek a felállítás során kerültek az objektumra. Ezeken belül megkülönböztetek törzsfeliratokat, amelyek optimális esetben arról tudósítanak, hogy ki, mikor, milyen célból állíttatta a szobrot (ezeknek az adatoknak valamelyike természetesen hiányozhat is, illetve kiegészülhet még valamilyen, a Bibliából vagy egyházi énekeskönyvből vett idézettel, egyéb indoklással). Kiegészítő feliratnak nevezem viszont az olyan szövegtípusokat, amelyek rendesen ugyan szintén a felállíttatás idején kerültek az objektumra, ám inkább pótlólagos információkkal szolgálnak. Ilyen lehet a többalakos szobrok vagy több képet is tartalmazó képoszlopok esetében az egyes ábrázolt személyek nevének a feltüntetése, továbbá a szobor készítőjének a neve, műhelyének a helye, de akár - történetesen, ha a szobor egyszersmind háborús emlékként is szolgált - a faluból származó, a háborúban elhunytak névsora. További, jól elkülöníthető réteget képviselnek a másodlagos feliratok, amelyek rendesen később, utólag - az előbbitől többnyire jól elkülöníthető helyre - kerülnek az objektumra, és általában egy-egy felújítást, az azt szorgalmazó, finanszírozó személy nevét örökítik meg. Előfordul, hogy egy-egy objektumon akár több, egymástól eltérő időbeli rétegben született másodlagos felirat is található. Úgy tűnik, hogy a legrövidebb és legterjedelmesebb felirataink is latin nyelvűek. Mivel számuk viszonylag csekély, és tartalmilag sem igazán kapcsolódnak a térség magyar vagy szlovák nyelvű szövegeihez, inkább egyediségük, semmint közös vonásaik állapítható meg. A közös annyi bennük, hogy az elsődleges feliratok általában tartalmazzák az állíttatás évszámát, ritkábban az állíttató(k) nevét, s még ritkábban az állíttatás okát. A másodlagos feliratok a helyreállítások tényét és évszámát rögzítik. Tekintettel arra, hogy segedelmükkel mégis néhány általános jelenség is megmagyarázható, nem érdektelen sorra venni őket. Kezdjük a legtömörebb információkat nyújtókkal! A rnelleki, amely elsődleges és másodlagos információt is nyújt, a következőképpen néz ki: 32 Alighanem hasonló jelenséggel állunk szemben néhány állítólagos kocsmai felirat vonatkozásában. Ezek is inkább a szóbeliségben élő narratívák, amelyek egy állítólagos kocsmai felirathoz kapcsolódó történetet mesélnek el (vö. Liszka 2014a). 33 A ma egyértelműen szlovák lakosságú Salgó Szentháromság-szobrának talapzatán olvasható a MICHALCSIK / ELIZABET / 1861 tartalmú felirat. A vezetéknév magyar ortográfiával készült, a keresztnév szlovák, a nevek sorrendje inkább erősebb magyar hatást tükröz. 34 A vizsgált térségben a legkorábbi, bizonyos fokig felirattal, az állíttatás évszámával (1689) is ellátott szakrális kisemlék mai tudásunk szerint az egyházgellei Mária-oszlop.
