Liszka József: Szent Háromság egy Isten dicsőségére… A Szentháromság kultusza a szlovákiai Kisalföld népi vallásosságában a szakrális kisemlékek tükrében - Jelek a térben 5. (Somorja-Komárom, 2015)

3. A kisalföldi szakrális kisemlékek feliratai

3. A kisalföldi szakrális kisemlékek feliratai27 Mivel a szakrális kisemlékek önmagukban, szim­bolikájukkal saját lényegük kifejezői, voltaképpen nem is igénylik, hogy állíttatóik felirattal lássák el őket. Sok esetben ez így is van: út menti feszüle­tek, ritkábban szentek szobrai is, minden további információ közvetítése nélkül hirdetik, ami lénye­gükből fakad, az adott szent tiszteletének kifejezé­sét vagy általában a keresztényi áhítat megnyilvá­nulását, illetve az adott terület oltalmuk alá helye­zésének a szándékát. Ennek ellenére gyakoribbak az olyan objektumok, amelyek további magyarázó, kiegészítő feliratok hordozói, mint a vallásosság néma hirdetői. Az alábbiakban lényegében folklorisztikai szempontból kísérlem meg a Szentháromság-szob­rok feliratait szemügyre venni. Noha a felirattan (epigráfia) külön tudomány, etnológiai, folklorisz­tikai szempontból a kutatók elsősorban a feliratos népművészeti tárgyakat vizsgálták, a sírfeliratokat leszámítva, a szakrális kisemlékeken felbukkanó szövegeket éppen csak megemlítve vagy szóba sem hozva (K. Csilléry 1979; K. Csilléry 2001; Danglo­­vá 1995; Szendrey 1931). A tárgyalkotó népművé­szeten belül gyakran a felirat dekorációs szerepére koncentráltak (Danglová 2001a; Danglová 2001b). Főleg - de nem kizárólag! - a német nyelvterületen a házak feliratainak szenteltek fokozottabb figyel­met (Horváth 2009; Widera 1990). Példaértékű Robert Rüegg munkája, aki a svájci Graubünden kanton egy folyóvölgyének különféle objektuma­in, amiket ő felirathordozónak, Inschrifttrügernek nevez (tehát házakon, munkaeszközökön, temp­lomokban és harangokon, képeken és emlékmű­veken, utóbbi alatt lényegében a halálhelyjeleket kell érteni stb.) található feliratait (mindösszesen 1657-et!27 28) gyűjtötte össze és elemzi. Anyagát elő­ször tematikailag rendezi, aszerint tehát, hogy az adott felirat milyen objektumon található,29 majd tartalmilag, továbbá az eredet szempontjából, a kifejezési mód (terjedelem, kötött vagy kötet­len forma, német vagy más nyelv, irodalmi nyelv vagy dialektus, helyesírás, elválasztás stb.), a kül­alak (betűformák, az elhelyezés lokalizálása, a fel­irat felületének anyaga stb.) figyelembe vételével. Azt is vizsgálja, hogy a különféle objektumokon felbukkanó feliratok mikor jelentek meg, mikor élték fénykorukat stb. Munkájához különféle mu­tatók is csatlakoznak. Ilyenek például a feliratok kezdősora, a nevek, az évszámok, a felirathordo­zók szerinti, a források (tehát például a bibliai he­lyek) szerinti mutatók, valamint helynévregiszter. Arra itt most nincs szükség, hogy részletesebben is tovább tárgyaljam ezt a vaskos, csaknem félezer oldalas kötetet, mindenesetre jelzem, hogy a saját (jelentősen szerényebb!) anyagom elemzése során néhány módszertani fogás, szempont innen ere­deztethető (Rüegg 1970). Noha Keszeg Vilmos a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropo­lógiai Tanszékén 1997 óta írásantropológia címen vezet kurzust (Tötszegi 2012, 141), a témának, a populáris írásbeliségnek vaskos egyetemi jegy­zetet is szentelt (Keszeg 2008), a jelen problema­tikával tudomásom szerint konkrétan még nem foglalkoztak. Nem a feliratok kérdésére koncent­rálva, de a különféle emlékhelyekkel, -művekkel és -táblákkal, általában a nemzeti, regionális vagy lokális emlékezet kérdéseivel foglalkozó munkák­ban is szép számmal találunk a kapcsolódó felira­tokra vonatkozó adatokat (pl. Jakab 2012; L. Juhász 2010a stb.) Csak érintőlegesen tartozik a tárgyhoz, de min­denképpen szólni kell a szent helyeken (búcsú­járó helyeken, templomok, kápolnák falán stb.) gyakori, zömében profán, ún. hic /uir-feliratok,30 falfirkák problémaköréről is (Jánó 1997; Frauham­­mer 2010). A jelenség a most vizsgálandó objek­tumokon, tehát a szakrális kisemlékeken, egészen konkrétan a Szentháromság-szobrokon a tárgyalt területen mindössze egy helyen nem fordul elő, és általában sem elterjedt ebben a körben.31 27 Az alábbi fejezet egy korábbi tanulmány részben bővített, részben szűkített, alaposan átdolgozott változata (Liszka 2015a). 28 Ebben a számban nincsenek benne a kizárólag évszámmal ellátott objektumok, illetve kizárólag a felújítás tényét rögzítő, vagy a készítő nevét, műhelyét jelző feliratok. 29 Megjegyzendő, hogy a szerző által vizsgált térség túlnyomórészt protestáns lakosságú, tehát a jelen munkában most közvetlenül vizsgálat alá vont objektumtípusok nála nem fordulnak elő. 30 A megnevezés a latin feliratok kezdőformulájából származik: hic fuit = itt járt... 31 Itt konkrétan a szakrális kisemlékeken, azon belül is a szobrokon való előfordulás hiányára, illetve ritka voltára utalok, hiszen más objek­tumokon (főleg templomok, kápolnák falán, képes fák törzsén stb.) nagyon is jelen vannak. A kérdést egy konkrét példán magamnak is módomban állt már bemutatni (Liszka 2000, 47-48).

Next

/
Thumbnails
Contents