Liszka József: Szent Háromság egy Isten dicsőségére… A Szentháromság kultusza a szlovákiai Kisalföld népi vallásosságában a szakrális kisemlékek tükrében - Jelek a térben 5. (Somorja-Komárom, 2015)
2. A kisalföldi szakrális kisemlékek Szentháromság-ikonográfiája
2. A kisalföldi szakrális kisemlékek Szentháromság-ikonográfiája 19 lék anyagon abban nem lehet rendszert felfedezni, hogy a galamb fejjel lefele vagy éppenséggel fejjel felfele van-e ábrázolva, illetve hogy az Atyaisten fölött, vagy az Atyaisten és a Fiúisten között, esetleg a Fiúisten lábánál helyezkedik-e el. A galamb e tetszőleges pozíciója, amint az általam vizsgált anyagból kiderül, az ikonográfiái rend romlásával magyarázható. Dávid Katalin hangsúlyozza azt a lényeges dogmatikai követelményt, miszerint a galamb az atya és fiú szája között kell legyen, mivel ez fejezi ki azt, hogy a Szentlélek „a kettő leheléséből származik“ (Dávid 1962, 28). Ennek szép és tanulságos megfogalmazása látható egy 12. századi francia miniatúra kegyelem trónusa ábrázolásán, ahol a kitárt szárnyú galamb szárnyainak egy-egy vége az Atyaisten, illetve a Fiúisten szájából indul. 2.1.1. Kegyelem trónusa (Gnadenstuhl) típusú ábrázolások Noha az ábrázolási módot 1745-ben XIV. Benedek pápa, mint a Szentháromság ajánlott ikonográfiái formáját, javasolta, maga a megoldás jóval korábbi. Nyugat-Európában már a 12. században felbukkan (elsősorban Itáliában, Franciaországban, a német nyelvterületen volt népszerű), s nem sokkal későbbi Kárpát-medencei emlékeit is számba vehetjük12 (vö. Bálint 1977, I. 396; Blümelhuber 1873, 147— 148; Braunfels 1959; Dávid 1962; Diós 2001; LCI 1974,1; 535-536). Amennyiben az ábrázolás művészeti gyökereit keressük, akkor rendkívül gazdag anyaggal találjuk szembe magunkat. A középkori Szentháromság-ábrázolások nagyon gyakran ezt az elrendezést követik. A fentebb már bemutatott 12. századi francia miniatúra, vagy az itáliai Masaccio 1426/27-ben készült Szentháromság-freskója a római Santa Maria Novella templomban, ebben a szellemben készült. Ugyanígy az Albrecht Dürer által 1511-ben festett, ma a bécsi Szépművészeti Múzeum gyűjteményében található, A Szentháromság imádása című festménye is ezt a szellemiséget tükrözi vissza. Noha a különféle képzőművészeti alkotásoknak (nagyméretű olajfestményeknek, freskóknak) már szinte korukban nagyon gyakran különféle technikával készül metszeteik is születtek, s ezeket viszonylag nagy példányszámban terjesztették, jelenlegi ismereteim alapján nem merném kijelenteni, hogy ezeknek a nagy előzményeknek konkrét szerepük lett volna a jelenleg vizsgált emlékanyag-típuson felbukkanó ábrázolások létrejöttében. A kis szentképeken, ahogy fentebb említettem, gyakran előforduló ábrázolástípussal van dolgunk, s ez részben annak is köszönhető, hogy Ausztria három nagy búcsújáró helyének (Mariazell, Maria Taferl és Sonntagberg) egyike éppen egy ilyen típusú kegyképhez kötődik. A sonntagbergi kegyképről van szó, amelynek kis szentképeken történő ábrázolása térségünkbe is eljutott (pl. Szilárdfy 1997, 228., 229. kép). Nemcsak önálló motívumként jelenik meg a szóban forgó emlékanyagon ez az ábrázolás, hanem nagyon gyakran a másik két, fentebb említett kegykép társaságában is (pl. Wimmer 2003, 15, 19, 38. 39 stb.), ami azért is fontos, 9. kép: A kegyelem trónusa ábrázolás az 1515 körül készült litomericei oltárképen. 12 Közismertnek tekinthető (legalábbis a vizsgált terület vonzáskörzetében) a pozsonyi Szent Márton-dóm Szent Anna-kápolnája feletti timpanonban elhelyezkedő, 14. századi kegyelem trónusa-dombormű (vö. Csemegi 1957, 25).
