Liszka József: Szent Háromság egy Isten dicsőségére… A Szentháromság kultusza a szlovákiai Kisalföld népi vallásosságában a szakrális kisemlékek tükrében - Jelek a térben 5. (Somorja-Komárom, 2015)
1. Bevezetés
1. Bevezetés 11 Meg kell továbbá említeni néhány, időközben született résztanulmányt, amelyek főleg a középkori anyag, illetve annak továbbélése ismeretéhez nyújtanak további szempontokat (pl. Boda 1996; Kiss 2010; Kovács 1996; Szakács 2002), valamint Szakács Béla Zsolt kutatási helyzetképét, amely a középkori Magyarország Szentháromság ábrázolásai kutatásának ezredforduló környéki állapotát rögzíti. Ez utóbbi számunkra azért is figyelemre méltó, mert egy olyan letisztult rendszerezést kínál, amely a későbbi, a barokkból kinövő népi, félnépi anyagra is érvényes lehet (Szakács 2003). Konkrét témánkra, a szakrális kisemlékekproblematikájára, szűkítve érdeklődési körünket, megemlítendő, hogy mióta ez a kérdés, tehát a szakrális kisemlékek kérdésköre a néprajzi, kultúrtörténeti érdeklődés homlokterébe került, az egyes tanulmányokban, közleményekben legalább az említés szintjén találunk a Szentháromság-ábrázolásokra történő utalásokat is. Ezekre a maguk helyén majd hivatkozom, most azonban nem fogom őket tételesen felsorolni. Egészen konkrétan és célzottan a magyar szakirodalomban ezzel a problematikával viszont aránylag kevés munka foglalkozott. Egy ilyen korai dolgozat Kozák Károly kis tanulmánya a háromszög alaprajzú egyházi építményekről (Kozák 1959). Konkrét Szentháromság tematikájú szakrális kisemlékanyagot, bizonyos tájegységekre, kistérségekre lebontva, különféle áttekintésekben Lantosné Imre Mária (Pécsi Egyházmegye), S. Lackovits Emőke (Bakony, Balaton-felvidék) és Limbacher Gábor (Nógrád) közölt (Lantosné 2002; Lantosné 2003; S. Lackovits 2002; Limbacher 2003). Noha néhány kapcsolódó tanulmányra már utaltam, külön is ki kell emelni azt a 2000-ben, Szegeden megrendezett interdiszciplináris konferenciát, amely a Szentháromság tanára felfűzhető különféle témakörök (teológiai háttér, művészettörténeti szempontok, néprajzi, történeti kérdések stb.) megtárgyalását tűzte ki célul. A konferencia előadásainak jó része később külön tanulmánykötetben is napvilágot látott (Barna szerk. 2003). E sorok írója, mintegy ezen kötet előtanulmányaként ugyancsak közreadott néhány, a most vizsgálandó jelenségkör egy-egy aspektusával foglalkozó dolgozatot (Liszka 2010; Liszka 2014b; Liszka 2015a; Liszka 2015b). A jelen kötet törzsét képező adatbázis több forrás és kutatási kezdeményezés eredményeinek az összefésüléséből jött létre. A kiindulási pont a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központjában található Szakrális Kisemlék Archívum (vö. L. Juhász-Liszka 2007; Liszka 2002; Liszka 2005a) kapcsolódó anyaga volt4. Ezt az 1998 óta különféle szempontok alapján, különböző kutatási részprojektumok keretében kialakított adatbázist az utóbbi három évben részben további, célzott terepkutatások eredményeivel, valamint a kapcsolódó (általános és helytörténeti) szakirodalom szemlézéséből nyert adatokkal egészítettem ki. Utóbbi forráscsoportnak egyik alapműve Szlovákia háromkötetes műemlékjegyzése (SPS 1967-1969), amely azonban rendkívül hiányos, némely konkrét esetben pontatlan (vö. Géciová-Komorovská 1995, 99-101; Liszka 1995, 67), viszont tájékoztató jellege miatt megkerülhetetlen. Amennyiben az adott objektum szerepel abban a jegyzékben, akkor a maga helyén a későbbiekben, az Adattár forrásainál ezt a tényt (kötet- és oldalszámmal) feltüntetem. Külön csak akkor hivatkozom rá (rendesen lábjegyzetben), amennyiben adatai eltérnek az általam rögzítettektől. Hasonló a helyzet a helytörténeti, honismereti irodalommal is, amely olykor meglepő módon fontos és pontos (!) adatokat közöl (pl. Józsa 2008), máskor meg egy adott település viszonylatában sem képes a helyi szakrális kisemlékek teljes leltárának és legalább pontos adatolásának az elkészítésére. Afféle állatorvosi lónak is tekinthető Petrovay R. Sándor5 sokat ígérő című, ám annál kevesebbet nyújtó könyve, amelytől a pontosan meg nem határozott „komáromi régió” szakrális kisemlékeinek gyűjteményét várhatja az érdeklődő. Ehhez képest amolyan szemelgetést ad az egyes kisemlék típusokról, a Szentháromság-szobrok közül is mindössze a gútairól közöl alapinformációkat (Petrovay 2003, 51), viszont a komáromira még csak nem is utal. Meg kell említeni a Honismereti Kiskönyvtár egyes füzeteit, amelyek általában az adott település szakrális kisemlékeire is kitérnek, ám a legtöbb esetben (a műfajból adódó) rendkívüli szűkszavúsággal (olykor csak kép jelenik meg egy-egy objektumról, de általában nem kapunk több információt, mint ami az adott objektumról amúgy is leolvasható). Az adattárban ennek ellenére a források között általában hivatkozom ezekre a kiadvá4 Az egyes leírások forrásmegjelölésénél az SzKA rövidítés formájában szerepelnek az erre az adatbázisra történő hivatkozások. 5 Polgári nevén: Alexander Reško.
