Liszka József: Szent Háromság egy Isten dicsőségére… A Szentháromság kultusza a szlovákiai Kisalföld népi vallásosságában a szakrális kisemlékek tükrében - Jelek a térben 5. (Somorja-Komárom, 2015)
1. Bevezetés
12 1. Bevezetés nyokra is. Amennyiben a leírásban konkrét utalás nem történik a szóban forgó publikációra, ez azt jelenti, hogy noha megemlíti, használható adatot nem közöl. 1.3. Terminológiai kérdések A továbbiakban a Szentháromság-eszme képzőművészeti eszközökkel történő ábrázolási lehetőségeinek és eredményeinek részletesebb, ikonográfiái szempontú bemutatását is megkísérlem majd, ám előtte mindenképpen említést kell tenni egy általánosabb terminológiai problémáról. Noha szélesebb értelemben teológiai szempontból is tekinthetőek (és tekintendőek is!) bizonyos ábrázolási formák (pl. Jézus megkeresztelése, a Szent Család megjelenítése stb.) Szentháromság-ábrázolásnak, illetve a helyi népnyelvben olykor Szentháromságnak mondott egyéb szoborkompozíciók is kapcsolódhatnak a Szentháromság eszméjéhez, tárgyalásuk jelen munka kereteit szétfeszítenék, ezért vizsgálatuktól most eltekintek. Csak megemlítem a szenckirályfai templomkertben látható, felállított nyitott könyvet formázó domborműves kompozíciót, amely Jézus keresztelési jelenetét mutatja. Igaz, hogy az Atyaisten személye hiányzik róla, de teológiai értelemben akár a Szentháromság-eszme kifejezésének is tarthatnánk. Más esetekben a helyi népnyelv indokolhatná a velük való foglalkozást. Rimaszombatban például „...a rom. kath. templom előtt Szent-Háromság nevet viselt egy szobor-csoport: a megfeszített Megváltót ábrázolva a latrok között, Máriával és Magdolnával, mely csoportot kővel kerítették be, s rácsajtóval látták el” (Findura 1894, 208). A jókai népnyelv a helyi Szent család-szobrot, Nagyszarván a Szent Anna harmadmagával-szobrot, Ipolybalogon pedig Nepomuki Szent János, Szent Vendel és Szent Flórián hármasszobrát mondja Szentháromságnak6. A pozsonyvezekényi római katolikus templom előtti, 1908-ban állított Szent Család-szobrot Szlovákia műemlékjegyzéke (SPS-III: 416) és Gágyor József is Szentháromság-szoborként tartja nyilván (Gágyor 2007, 213). Nem magyar jelenség ez, hiszen három szent egymás mellett ábrázolása az európai gyakorlatban is gyakran Szentháromságként került a köztudatba. Egy szicíliai fogadalmi festményen például Szent Alfio, Filadelfio és Cirino ábrázolása 1944-ből ebben az értelemben fordul elő, a német nyelvterületen gyakori az azonos nevű szentekből (pl. János evangélista, Keresztelő Szent János és Nepomuki Szent János) háromnak az egymás mellett való ábrázolása (Gockerell 2009, 134-135). Példáimat szinte vég nélkül szaporíthatnám. Az ilyen és hasonló jelenségekre az alábbiakban inkább csak abban az esetben térek ki, ha azok egy klasszikus értelemben vett Szentháromság-szobor ikonográfiái programjának kiegészítőiként, a Szentháromság eszméjét még ebben a formában is megerősítendő jelennek meg. A Magyar katolikus lexikon Diós István által írott, Szentháromság-oszlop címszavából megtudjuk, hogy az egy „szabadtéren álló, oszlopra helyezett Szentháromság-szobor”. Maga a plasztika a „legelterjedtebb formájában kegyelem trónusa” (Diós 2007d). A magyar Szentháromság-oszlop nyilvánvalóan a német Dreifaltigkeitssäule tükörfordítása, és nyelvünkben való használata nem túl elterjedt. Ami akár csak statisztikai azonosítását illeti a kegyelem trónusa (Gnadenstuhl)-ábrázolással, nos, azzal kapcsolatban vannak kételyeim. Maga a kifejezés (hasonlóan mint a Mária-oszlop, németül Mariensäule) egy többé-kevésbé (bár nem feltétlenül) karcsú oszlopon nyugvó szobrot jelöl. Hogy ez a Szentháromság-ábrázolások esetében, legalábbis a vizsgált területen (de elmondható, hogy általában a Kárpát-medencében is) túlnyomórészt éppen nem a kegyelem trónusa ábrázolása, azt jelen kötet adattárával és feldolgozott anyagával explicit módon a maga helyén majd cáfolja. 1.4. Vallási és kultúrhistóriai háttér A most vizsgálandó és bemutatásra kerülő jelenségcsoport kialakulása során több hatóerő jelenlétével számolhatunk. Az első és legfontosabb az a teológiai háttér, amiből a Szentháromság tanának ideológiai üzenete sugárzik. Ennek aktivizálásában a mindenkori egyház, annak szervezeti egységei (a vallási társulatok, az egyes, az egyházi hierarchia különböző szintjein tevékenykedő papok stb.), továbbá a laikus megrendelők, valamint az ábrázolásokat kivitelező művészek, de a többé-kevésbé autonóm módon „viselkedő” népi kultúra is meghatározó szerepet játszottak. Az üzenet képi megfogalmazásában a különféle művészeti ágak (jelen esetben elsősorban természetesen a képzőművészek) jeleskedtek, a Szentháromság-eszme 6 Megemlítendő, hogy ugyanezt az objektumot más források szerint a helyi népnyelv csomószenteknek vagy hármasszenteknek nevezi (Csáky 2005, 185; Csáky 2009, 66).
