Horony Ákos - Orosz Örs - Szalay Zoltán: A hely nevei, a nyelv helyei. A kisebbségi nyelvi jogok története Szlovákiában 1918-2012 - Jelek a térben 4. (Somorja, 2012)
Az új államban
30 Az új államban tételek teljesülése esetén a helyi önkormányzatokat) mindenütt az államnyelv volt. A csehszlovák jogrend a jelenlegi szlovák szabályozással összevetve sokkal több lehetőséget és erősebb védelmet nyújtott a kisebbségi nyelveknek. Az egyik legszembetűnőbb eltérés az volt, hogy a korabeli szabályozás nemcsak egyetlen, hanem több küszöbbel (20%, 50%, 75%, 80%) és több viszonyítási alappal számolt (bírósági járás, politikai járás, megye, település), sőt, ténylegesen az államnyelv használata vonatkozásában is bizonyos esetekben létezett küszöb. Alkotmány Az ideiglenes alkotmányt felváltandó, 1920. február 29- én a prágai „forradalmi” nemzetgyűlés elfogadta a Csehszlovák Köztársaság Alkotmánylevelét, amelynek - a kisebbségvédelmi szerződés 1. cikkének megfelelően — részét képezte a nyelvhasználatot szabályozó ún. nyelvtörvény is. Rimaszombat/Rimavská Sobota, Vágfarkasd/Vlčany, cca. 1930 Míg az egyik sörösüveg kétnyelvű, addig a másikon a felirat magyar, de a település neve, “FarkaSd” már szlovák nyelven szerepel Kým jedna pivová fľaša je dvojjazyčná, na druhej je madarský nápis, no názov obce je v slovenskom tvare “Farkašd” While one beer bottle is bilingual, the other is labelled in Hungarian, but the name of the settlement, “Farkašd”, is indicated in the Slovak language Tandis que l'inscription sur l’une des bouteilles de bière est bilingue, sur l’autre est hongrois, mais le nom de la ville, • Farkašd » est indiquée en slovaque Losonc/Lučenec, cca. 1930 Kétnyelvű üzleti feliratok Dvojjazyčné nápisy na obchodoch Bilingual shop signs Inscriptions de magasin bilingues nových jazykov. V druhej časti sú zreteľne badateľné dalšie dve úrovne, na jednej sa popri štátnom jazyku dá v úradoch komunikovať aj rečou menšiny a na tej druhej sa za istých podmienok všetko vybavovalo výlučne v jazyku menšín. Ale štátny jazyk mal aj v týchto oblastiach výnimočné postavenie. Oficiálnym jazykom, jazykom vnútornej komunikácie na úradoch (okrem niektorých samospráv a za splnenia istých podmienok) bol všade štátny jazyk. Samozrejme v porovnaní so súčasnou legislatívou Slovenskej republiky ponúkal vtedajší systém pre menšinové jazyky oveľa viac možností a väčšiu ochranu. Jeden z najdôležitejších rozdielov je napríklad to, že vtedajšia úprava počítala v súvislosti s používaním štátneho jazyka s viacerými prahmi (20%, 50%, 75%, 80%) a viacerými územiami (súdny okres, politický okres, župa, obec). Ústava Dňa 29. februára pražské „revolučné” Národné zhromaždenie namiesto dočasnej ústavy príjme Ústavnú listinu Československej republiky, ktorej súčasťou bol - na základe 1. článku Zmluvy o ochrane menšín — aj tzv. jazykový zákon, upravujúci používanie jazykov na území nového štátu. VI. odsek ústavného zákona č. 121/1920 o „Ochrane národnostných, cirkevných a rasových menšín " uvádza nasledovné: „Občania Československej republiky vo verejných a obchodných stykoch, v cirkevných záležitostiach, v tlači alebo na verejných zhromaždeniach v rámci všeobecných zákonov môžu používať akýkoľvek jazyk. “
