Horony Ákos - Orosz Örs - Szalay Zoltán: A hely nevei, a nyelv helyei. A kisebbségi nyelvi jogok története Szlovákiában 1918-2012 - Jelek a térben 4. (Somorja, 2012)
Az új államban
28 Az új államban Csilizradvány/Čiližská Radvaň, 1938 Kétnyelvű céges felirat (malom) egy magyarlakta településről Dvojjazyčný nápis na mlyne v Madarmi obývanej obci Bilingual corporate sign (mill) from a Hungarian-inhabited settlement Inscription bilingue d’une entreprise (moulin) venant d’une municipalité habitée par des Hongrois A Csehszlovák Köztársaság nyelvhasználatot érintő jogi szabályozása I9I8. december 10-én fogadta el a prágai nemzetgyűlés az észak-magyarországi területeket Szlovákia néven a Csehszlovák Köztársaságba formálisan is integráló 64/1918. számú törvényt. Ennek 3- paragrafusa kimondta, hogy „Szlovákiában az ügyintézés szlovák nyelven folyik. A többi, Szlovákiában honos nyelv használatának jogát külön rendelet fogja szabályozni. ” A nyelvhasználatra vonatkozó jogi szabályozásról elmondható, hogy a cseh és szlovák nyelvet hivatalos, államnyelvi szintre emelte. A jogszabályok az államnyelvet „csehszlovák” nyelvnek nevezik, mely a többi őshonos nyelvvel szemben erősen kivételezett jogállást élvezett. A rendkívül részletesen szabályozott nyelvi előírások nagyobb része éppen az államnyelv elsődleges pozíciójának biztosítását szolgálta. A köztársaság fennállásának húsz éve alatt az ország vezetői elutasították a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatra vonatkozó panaszait és követeléseit, nagyvonalúbb hozzáállást csak a korszak vége felé tanúsítottak, amikor a nemzetközi viszonyok változásával az ország pozíciója már meggyengült. A nyelvhasználatra vonatkozó jog szempontjából az ország területe két nagy részre oszlott, az egyik az egynyelvű csehszlovák, míg a másik a kisebbségi nyelvek használatának a területe. Ez utóbbin ismét két fokozat volt megkülönböztethető: az egyik, ahol a hivatalok a kisebbséghez tartozók ügyeit az államnyelv mellett kisebbségi nyelven is, a másik, ahol bizonyos feltételekkel kizárólag a kisebbség nyelvén intézték. Az államnyelvnek azonban ez utóbbi területeken is kiváltságos helyzete volt. A hivatali ún. belső ügyintézés nyelve (leszámítva bizonyos fel-Legislatívna úprava používania jazykov v Česko-Slovenskej republike 10. decembra 1918 prijalo pražské Národné zhromaždenie zákon č. 64/1918 o formálnom integrovaní Horného Uhorska do Česko-Slovenskej republiky s názvom Slovensko. Tretí paragraf tohto zákona hovorí, že: „Na Slovensku sa vybavovanie úradných záležitostí vykonáva v slovenskom jazyku. Používanie iných jazykov na Slovensku bude upravené samostatným nariadením. " O legislatívnej úprave používania jazykov sa všeobecne dá povedať, že sa český a slovenský jazyk stal oficiálnym štátnym jazykom. Štátny jazyk sa v legislatíve spomína ako „československý” jazyk. Tento jazyk, oproti ostatným pôvodným jazykom na území štátu sa nachádzal vo výrazne zvýhodnenej pozícii. Nariadenia v tejto oblasti, ktoré boli často až príliš detailne formulované, slúžili väčšinou práve zabezpečeniu privilegizovaného postavenia štátneho jazyka. Počas 20 rokov existencie prvej republiky predstavitelia štátu zamietali požiadavky a sťažnosti národnostných menšín vo veci používania menšinových jazykov. O niečo umiernenejší prístup bol prejavený už len ku koncu tohto obdobia, ked už medzinárodná pozícia štátu v dôsledku zmien v medzinárodných politických pomeroch bola oslabená. Z hľadiska právnych noriem o používaní jazyka sa štát rozdelil na dve veiké časti, a to na oblasť používania československého jazyka a na oblasť používania menši-Bátorkeszi/Bátorove Kosihy, 1933 Az akkoriban 83%-ban magyarok által lakott Bátorkeszi szeszfőzdéjén csak szlovák felirat volt Na liehovare v Bátorových Kosihách, v ktorých v tom čase žilo 83 percent Madarov, bol len slovenský nápis The distillery in Bátorove Kosihy (Bátorkeszi), where 83% of the population was Hungarian, had only Slovak signs La distillerie de Bátorove Kosihy (Bátorkeszi), ville habitée par des Hongrois en 83% à l’époque, n’avait qu’une inscription en slovaque
