Horony Ákos - Orosz Örs - Szalay Zoltán: A hely nevei, a nyelv helyei. A kisebbségi nyelvi jogok története Szlovákiában 1918-2012 - Jelek a térben 4. (Somorja, 2012)
Az új államban
22 Az új államban a nem szláv eredetű földrajzi nevek szlovakizálása, a magyar kisebbség identitástudatának gyengítése, és nem utolsósorban a szlovákság irracionális magyarellenes érzelmeinek és félelmeinek máig ható tudatos kialakítása volt. A magyar nyelv használata elleni „küzdelem” már ekkor széles társadalmi elfogadottságot szerzett, és az ekkor kialakult jelszavak máig visszatérően elhangzanak. 1920. április 14. A prágai „forradalmi” nemzetgyűlés elfogadja a 266/1920. sz. törvényt „a városok, községek, települések és utcák elnevezéséről, valamint a községek helységnévtáblákkal való megjelöléséről és a házak számozásáról'. 1920. április 15. A prágai „forradalmi” nemzetgyűlés elfogadja a 325/I92O., valamint a 326/1920. sz. törvényeket a nemzetgyűlés képviselőházának,, illetve szenátusának házszabályáról. E törvények kimondják, hogy a képviselők és a szenátorok „csehszlovák nyelven“ szólalnak fel, de a német, rutén, magyar és lengyel nemzetiségű képviselők és szenátorok „beszédeiket előadhatják saját nemzetiségük nyelvén 1920. június 2. A prágai parlamentben elhangzik az első magyar nyelvű felszólalás Körmendy-Ékes Lajos keresztényszocialista képviselőtől. A nemzetállamot építő politika „sikerét” jelzi, hogy míg 1921-ben 651 ezer személy, azaz az országrész lakosságának 22%-a volt magyar nemzetiségű, tíz évvel később a magyarság arányát már sikerült statisztikailag 17,8%-ra lecsökkenteni. 1920. október 3-án Zólyomban a Nemzetvédelem (Národná ochrana) elnevezésű militáns szlovák nacionalista szervezet, valamint a Csehszlovák Sólymok Közössége (Československá obec sokolská) magyarellenes utcai zavargásokat provokál. Az ekkor még részben magyarok által is lakott város magyarságát a rendbontók a következő uszító felhívással próbálják megfélemlíteni. „A mai nappal kimerült a mi türelmünk és engedékenységünk. Nyilvánosan kijelentjük, hogy mától kezdve nem tűrjük az utcán, az üzletekben, a nyilvános helyiségekben és főképpen az állami vagy városi hivatalokban a magvar nyelvet. Nyelvünknek jogait és a mi államunknak létét kérlelhetetlenül fogjuk megvédelmezni. Minden hivatalnak, legyen az akár állami, akár magánhivatal, de különösen a városházának, a polgármestereknek és a kereskedőknek szívükre kötjük, hogy két nap leforgása alatt távolítsák el a házakról a magyar táblákat és feliratokat, és pótolják azokat szlovák feliratokkal. Aki a mi felszólításunknak. nem engedelmeskedik, az számoljon a következményekkel!’’ Komárom/Komárno, cca. 1935 A kaszárnyául szolgáló komáromi Újvár egynyelvű cseh (!) felirata Jednojazyčný český (!) nápis na komárňanskej Novej Pevnosti, ktorá slúžila ako kasáreň The monolingual Czech notice of the barracks of Újvár in Komárno (Komárom) L’inscription unilingue tchèque (!) de Újvár à Komárno (Komárom), servant de caserne Hlavným zámerom bola slovakizácia neslovanských geografických názvov, naštrbenie pocitu identity madarskej menšiny, a nie v poslednom rade vedomé formulovanie a podporovanie iracionálnych protimadarských nálad a obáv, pretrvávajúcich do dnešného dňa. Boj proti používaniu madarského jazyka bol už aj vtedy v spoločnosti širokospektrálne podporovaný, a heslá charakteristické pre tento „boj” sa znova a znova opakujú dodnes. 14. apríla 1920 „Revolučné” Národné zhromaždenie v Prahe príjme zákon č. 266/1920 „o názvoch miest, obcí, osád a ulíc, dalej o označení tabuľami mestských a obecných úradov a číslovaní domov.”
