Horony Ákos - Orosz Örs - Szalay Zoltán: A hely nevei, a nyelv helyei. A kisebbségi nyelvi jogok története Szlovákiában 1918-2012 - Jelek a térben 4. (Somorja, 2012)
Vizuális kétnyelvűség napjaink Szlovákiájában
154 Vizuális kétnyelvűség napjaink Szlovákiájában Szlovák Köztársaság Kormányhivatala 2012 júniusában tette közzé szlovák-magyar, szlovák—roma és szlovákruszin szakterminológiai szótárait, melyek kifejezetten a kétnyelvű hivatali kommunikáció (különös tekintettel a kétnyelvű űrlapokra) zökkenőmentessé tételét voltak hivatottak segíteni. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala 2010-ben és 2012-ben is kiadta az Anyanyelvhasználati útmutatót, amely az állampolgárokat volt hivatott eligazítani a nyelvhasználati jogok útvesztőjében. Ezeket a kiadványokat kiegészítette egy tájékoztató füzet, amely kifejezetten a dél-szlovákiai vállalkozókat szólította meg, pontosan bemutatva a kétnyelvűség lehetőségeit a vállalkozásokban, szolgáltatásokban. Végezetül néhány gondolat a jelenlegi nyelvhasználati szabályozás legfőbb hiányosságáról, amiről a szlovákiai közbeszédben kevés szó esik. A politikai vita ugyanis legtöbbször arra az egy kérdésre korlátozódik, hogy a törvény a 20, 15 vagy a 10 százaléknyi kisebbségi beszélővel rendelkező településekre vonatkozzon-e, holott sokkal fontosabb, mit is jelent az a bizonyos 20, 15 vagy 10 százalék. A nyelvhatár vagy nyelvküszöb más államok jogrendjében is használatos fogalmak. Sokszor alacsonyabb és rugalmasabb küszöbökről van szó, mint a szlovák kisebbségi nyelvtörvény esetében, a fő különbség azonban nem ez. Szlovákiában a küszöb tipikusan mindössze annyit jelent, hogy az adott településen a törvény megengedi, tehát nem tiltja a kisebbségi nyelvek használatát. A nyelvi jogok érvényesülésének azonban két feltétele van. Fontos, hogy ne tiltsa törvény az adott kommunikációt, és ugyancsak fontos, hogy annak feltételei adottak legyenek. Kommunikálni nem önmagunkkal szoktunk, ezért egy adott nyelv használatához szük-dotknutých obcí zápasilo pri vypĺňaní a tlači dvojjazyčných dokumentov s technickými prekážkami, preto napokon zostali pri jednojazyčných, slovenských variantoch. Niektoré obce však prekážky úspešne zdolali. Druhou dôležitou zmenou, ktorú priniesla novela zákona o používaní menšinových jazykov, je to, že dotknuté štátne a samosprávne úrady sú povinné zabezpečiť občanom dvojjazyčné formuláre. Zákon v tomto prípade stanovil ročnú lehotu, počas ktorej sa inštitúcie mali pripraviť na masívne zdvojjazyčnenie. Prechodné obdobie sa skončilo 1. júla 2012, výsledok je však nejednoznačný. Do procesu zasiahli aj predčasné parlamentné volby v marci 2012, no úrady nesporne nesplnili svoje povinnosti bezo zvyšku. Na základe prieskumu Úradu vlády Slovenskej republiky v novembri 2012 malo dvojjazyčné formuláre okolo sedem (!) percent štátnych úradov. Pod túto situáciu sa zrejme výrazne podpísala mnohoročná opačná prax, resp. absencia odbornej terminológie v menšinových jazykoch. O zlepšenie situácie sa pokúšali viacerí a viacerými spôsobmi. Úrad vlády Slovenskej republiky v júni 2012 zverejnil slovenskomadarský, Slovensko—rómsky a slovensko-rusínsky slovník odbornej terminológie, ktorých cieľom bolo podporiť bezproblémovú dvojjazyčnú úradnú komunikáciu (s osobitným zreteľom na dvojjazyčné formuláre). Okrúhly stôl Maďarov na Slovensku v roku 2010 a 2012 vydal Príručku používania materinského jazyka, ktorej cieľom bolo navigovať občanov v labyrinte jazykových práv. Tieto publikácie doplnil informačný zošit, ktorý oslovil podnikateľov na juhu Slovenska, detailne im predstavil možnosti dvojjazyčnosti vo firmách a službách. MM---------■. Bős Nagyközség- Obec Gabčíkovo Szolgáltatások iizeme-Technické službv HULLADÉK ELSZÁLLÍTÁSI KUPÓN KUPÓN NA ZBER KOMUNÁLNEHO ODPADU Érvényes a 2011 - es évben iatí v roku 2011 Házszám /Č.domu : i M Bos/Gabčíkovo, 2010 Mintaértékű megoldás Bősön Vzorové riešenie v Gabčíkove Exemplary solution in Gabčíkovo (Bős) Solution exemplaire à Gabčíkovo (Bős) Napokon niekoľko myšlienok o najdôležitejších nedostatkoch súčasnej jazykovej úpravy, o ktorých sa v slovenskom diskurze hovorí len zriedka. Politická diskusia sa totiž často obmedzuje na otázku, či sa má zákon vzťahovať na obce, v ktorých žije 20, 15 alebo 10 percent národnostného obyvateľstva, hoci je oveľa dôležitejšie, čo tých 20, 15 alebo 10 percent znamená. Jazyková hranica alebo jazykový prah sú pojmy, ktoré používajú aj právne systémy iných štátov. Často ide o nižší a pružnejší prah, než je to v prípade slovenského zákona o používaní menšinových jazykov, hlavný rozdiel je však iný. Na Slovensku prah znamená tolko, že v danej obci zákon umožňuje, teda nezakazuje používanie menšinových jazykov. Uplatnenie jazykových práv má však dve podmienky. Je dôležité, aby zákon danú komunikáciu nezakazoval, pričom rovnako dôležité je aj to, aby na ňu boli dané podmienky. Nekomunikujeme totiž sami so sebou, preto na používanie daného jazyka je potrebné, aby mu rozumeli aj naši „komunikační partneri“ (úrady). V rozvinutejšej časti Európy je cieľom menšinových zákonov práve vytvoriť podmienky na používanie jazyka a aj pojem „právo“
