Horony Ákos - Orosz Örs - Szalay Zoltán: A hely nevei, a nyelv helyei. A kisebbségi nyelvi jogok története Szlovákiában 1918-2012 - Jelek a térben 4. (Somorja, 2012)
Vizuális kétnyelvűség napjaink Szlovákiájában
130 Vizuális kétnyelvűség napjaink Szlovákiájában Dunaszerdahely/Dunajská Streda, 2011 A Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom által készített kétnyelvű jelzőtábla, melyet a hatóságok 48 órán belül eltávolítottak Dvojjazyčná smerová tabuľa, ktorú zhotovilo hnutie Za dvojjazyčné Južné Slovensko, úrady ju do 48 hodín odstránili Bilingual signboard prepared by the Movement for Bilingual Southern Slovakia, which was removed by the authorities within 48 hours Panneau d’indication bilingue fabriqué par le mouvement Sud de la Slovaquie Bilingue qui a été enlevé par les autorités en 48 heures ben a jogi szabályozás átláthatatlansága, a szankció réme, a megfelelés kényszere? A Szlovák Köztársaság területén 1998 óta érvényben van az Európa Tanács Keretegyezménye a Nemzeti Kisebbségek Védelméről. Ennek 10. cikkelye kimondja, a felek kötelesek biztosítani a kisebbségi nyelvek használatának lehetőségét magán- és nyilvános érintkezésben egyaránt, állami beavatkozástól mentesen. Ennek megfelelően már a kisebbségi nyelvhasználati törvény 2011-es módosítása előtt is lehetőség volt a különféle nyilvános feliratok kisebbségi nyelvű feltüntetésére. Mégis, a törvénymódosítás életre hívott több mozgalmat — polgárokhoz és pártokhoz, egyénekhez és anonim aktivisták csoportjaihoz köthető törekvéseket, melyek a kisebbségek által lakott területek (s ez alatt tulajdonképpen egy az egyben a dél-szlovákiai magyarlakta területeket érthetjük) kétnyelvűsítését tűzték ki célul. A Facebookon többezres táborral rendelkező (e könyv születésekor több mint 7500 támogató), magát Kétnyelvű Dél-Szlovákiának nevező csoportosulás több kisvideóban hívta fel a figyelmet a nyelvhasználat elhanyagolt területeire, elsősorban a vasúti és közúti nyelvhasználatra. Tanúi lehettünk több különálló, a magyar feliratokat követelő ún. matricakampánynak, s az Egy Jobb Komáromért polgári kezdeményezés jóvoltából visszakerült a komáromi kórházra a magyar intézmény-dvojjazyčného statusu tie obce, kde po roku 1991 klesol počet menšinového obyvateľstva pod stanovený 20- percentný prah. Toto gesto však znevýhodňuje obce, ktoré sa po roku 1991 osamostatnili, teda v sčítaní ľudu v roku 1991 nefigurovali ako samostatné obce. Preto niekoľko obcí, v ktorých tvoria väčšinu alebo velkú časť obyvateľov Madari, napríklad Obid pri Štúrove, Potônske Lúky pri Dunajskej Strede alebo Štitáre pri Nitre, nemôže oficiálne používať svoj macfarský názov. Ešte nepriaznivejšie sa toto „gesto“ dotýka rusínskej menšiny, ktorá po roku 1991 početne výrazne narástla, „nové“ rusínske obce však nemajú právo umiestniť v obci tabulu so svojím rusínskym názvom. Tým sa však komplikácie týkajúce sa menšinových geografických názvov nekončia. V roku 1994 bol na Slovensku prijatý tzv. tabuľový zákon, ktorý po dlhom trápení vyriešil otázku používania menšinových geografických názvov. V prílohe zákona sú uvedené oficiálne menšinové názvy miest a obcí, v ktorých žije daná menšina. Tvorcovia zákona však na niekoľko obcí „zabudli“, názvy iných zasa uviedli nesprávne. Na opravu bolo treba čakať do roku 2011, kedy slovenský parlament často spochybňovaný „tabuľový zákon“ zrušil, a vláda ho nahradila nariadením, v ktorom spísala geografické názvy v menšinových jazykoch. Po desaťročiach čakania konečne dostalo tabulu s madarským názvom Štú-
