Horony Ákos - Orosz Örs - Szalay Zoltán: A hely nevei, a nyelv helyei. A kisebbségi nyelvi jogok története Szlovákiában 1918-2012 - Jelek a térben 4. (Somorja, 2012)
1989 után
108 1989 után Érsekújvár/Nové Zámky, 2012 A magyar utcanévtáblán a névadó város neve kizárólag államnyelven szerepel Bátorkeszi/Bátorove Kosihy, cca. 1995 Túlzott kétnyelvűsítési igyekezet Bátorkeszin: Hornorohamtérská ulica. Prehnaná snaha o dvojjazyčnosť: Hornorohamtérská ulica. Excessive effort for bilingualism in Bátorove Kosihy (Bátorkeszi): Hornorohamtérská ulica. Effort exagéré de bilinguisation à Bátorove Kosihy (Bátorkeszi): Hornorohamtérská ulica. Na tabuli s madarským názvom ulice figuruje názov mesta len v slovenskom jazyku On a Hungarian street sign the name of the eponymous city is indicated only in the state language Le nom de la ville (qui est également le nom de la rue) est indiqué uniquement dans la langue officielle sur le panneau de rue Medzi tieto čiastočné riešenia patrí aj zákon prijatý v roku 1993: zákon o menách a priezviskách a zákon o matrikách, potom v roku 1994 tzv. tabuľový zákon, oficiálne: zákon o označovaní obcí v jazyku národnostných menšín. kat azonban, köztük a kisebbségi nyelven való oktatás jogát, a kisebbségi nyelv hivatali érintkezésben való használatához való jogot, a kisebbségeknek az őket érintő ügyekben való részvételének jogát az alapvető jogok közé sorolva garantálta. Mindez azonban sokáig csak hangzatos, ám üres jog maradt, az alkotmány rendelkezéseinek végrehajtására ugyanis még évekig nem született átfogó törvény, mindössze részszabályozások. Ezen részszabályozások közé tartoztak az 1993-ban elfogadott névtörvény és anyakönyvi törvény, majd az Garampáld/Pavlová, 2010 Helyileg kétnyelvűsített hivatali tábla Garampáldról Miestne zdvojjazyčnená úradná tabuľa v Pavlovej Locally bilingualized office sign from Pavlova (Garampáld) Panneau officiel bilinguisé de manière locale à Pavlova (Garampáld) Tento zákon bol dobrým príkladom úzkoprsosti štátneho aparátu voči národnostným menšinám, nakoľko na jednej strane garantoval určité práva, na strane druhej však iné — veľmi protirečivým spôsobom - odoprel. Zákon nariaduje, že v každej obci, kde žije 20% obyvateľov patriacich k národnostnej menšine je treba označiť názov obce aj v jazyku príslušnej menšiny, a v prílohe uvádza zoznam týchto obcí. Avšak to, na základe čoho bol tento zoznam zostavený, zostáva záhadou. Autor zákona totiž „zabudol uviesť“ niektoré obce, hlavne tie, ktoré po II. svetovej vojne boli pomenované podľa slávnej slovenskej historickej osobnosti, napr. Štúrovo (Párkány), Sládkovičovo (Diószeg), Hurbanovo (Ógyalla), Kolárovo (Gúta) atd. Ad hoc komisia, ktorá tento zoznam vypracovala, zmenila mnohé názvy, neberúc do úvahy poslednú oficiálnu maďarskú verziu (napr. namiesto Svätý Peter/Komáromszentpéter zostal Szentpéter, namiesto Košúty/Nemeskosút „vznikol“ len Kosút, atd.). V iných prípadoch sa do oficiálnej verzie názvov obcí dostali hrubé gramatické chyby, preklepy (napr. namiesto Kováčová/Kiskovácsvágása - Koskovácsvágása, namiesto správneho Filákovo/Fülek Fülek atd.) Zákon dokonca nariaduje, aby sa v úradnom styku používali výlučne slovenské názvy, názvy v jazyku menšín sa môžu používať jedine na tabuliach s názvom obcí. Jazykový zákon prijatý Mečiarovou vládou v roku 1995 je dodnes jedným z najrozporuplnejších zákonov slovenskej legislatívy. Okrem toho, že zrušil zákon o úradnom jazyku z roku 1990, do slovenskej legislatívy zaviedol pojem štátneho jazyka.
