L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
3. A háborúk jelei a politikai események tükrében
1997-ben megalakult a Szent Istvánról elnevezett települések szövetsége, a Szent Király Szövetség. Eredetileg még a visszacsatolás után felavatott országzászló gránittalapzatán helyezték el a Szent Jobb mását. Vágfarkasdon a második világháború emlékművét azon a dombon állították fel, ahol eredetileg az országzászló állt. Ma az emlékmű tetején látható egy kéz. Feltételezhető, hogy a hajdani budapesti országzászló rúdján lévő kéz másáról lehet szó. 3.5. A szocializmus időszaka (1945/1948-1989) A több mint 4 évtizedes időszak emlékmüállítási tendenciájának és gyakorlatának jobb megértése érdekében szükséges előzetesen az emlékjelek állítását szabályozó rendeletek ismertetése. A Szlovák Nemzeti Tanács égisze alatt 1945-ben létrehoztak egy bizottságot, amelynek feladata azoknak az emlékműveknek az elbírálása volt, amelyek felállítására a települések vagy szervezetek anyagi támogatást kértek. Az eddigi ismeretek alapján úgy tűnik, a kezdeti szakaszban inkább az esztétikai szempontokon volt a hangsúly. Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után viszont ideológialag is fokozatosan szigorították a feltételeket, s az 1965/25-ös rendelet értelmében már a pályázatot is csak azután lehetett kiírni, ha a párt- és az állami szervek az emlékművet ideológiai szempontból előzetesen már elfogadhatónak ítélték. Az emlékműállítások még nagyobb ellenőrzése érdekében Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége kidolgozott egy szigorúbb rendeletet, Az emlékművek elbírálásának irányelveit. Később A műemlékvédelem továbbfejlesztésének irányelvei címmel egy módosított szabályzatot fogadtak el, melynek értelmében az emlékmű jóváhagyását követően annak kivitelezését a párt illetékes kerületi vagy járási ideológiai bizottságai felügyelték (Lipták 2000, 276). Csak azonosulni tudok az emlékműállítások szlovákiai történetének kiváló ismerője, Ľubomír Lipták megállapításával, miszerint „...a kommunista diktatúra, a posztsztálinista rezsim a normalizáció éveiben sem változott meg lényegileg, csupán annyi történt, hogy az első, terrorisztikus fázist felváltotta a második, a bürokratikus periódus. Minél inkább tökéletesedett az emlékművek létesítésének ellenőrzése, annál hüebben tükrözte az ellenőrök gondolkodását (vagy inkább gondol attalanságát) és a rendszer állapotát” (Lipták 2000, 276-277). Az ebben az időszakban állított, háborúhoz kötődő emlékjelek formailag bár eléggé változatosak voltak, tematikailag mégis elsősorban és túlnyomórészt a szovjet felszabadítók, illetve a szlovák nemzeti felkelés partizánalakjainak ábrázolásán alapultak. Az országos viszonylatban fontosabb harci cselekmények valamennyi helyszínét megjelölték, a legfontosabb helyeken monumentális emlékjeleket állítottak. A Duklai-hágónál268 1949-ben emelt, később műemlékké nyilvánított monumentális emlékmű nemzeti szimbólummá vált, s a pozsonyi felszabadulási, illetve a besztercebányai szlovák nemzeti felkelés emlékműve mellett ez a harmadik legfontosabb ilyen szlovákiai létesítmény. A magyar iskolák diákjai számára is gyakran szerveztek ide kirándulásokat 1989 előtt. A Duklai-hágóért folytatott harcok során elesett 565 csehszlovák katonát Duklánál, a 9000 szovjet katonát pedig a közeli Svidníken temették el. Utóbbinál egy hatalmas emlékművet is állítottak. A szovjet katonák emlékműveit már 1945-ben sok helyen felállították, ezek szovjet tervezők és építészek tervei alapján készültek, s többnyire maguk a szovjetek kivitelezték. Nagy részük az elesett szovjet katonák sírjai fölé került.269 A nagyobb emberáldozatot követelő harcok helyszínén több magyarlakta településen (elsősorban városokban) is állítottak ilyeneket. Az Ipolyságon született, ma Kanadában élő író Pablo Urbányi270 is említést tesz önéletrajzi ihletésű regényében a város főterén eltemetett szovjet katonákról és az ott állított emlékműről: 268 A Kárpát-duklai hadművelet során 1944 szeptemberében és novemberében 85 000 szovjet és 6000 csehszlovák katona veszítette életét, vagy pedig sebesült itt meg. 269 A szovjet katonai áldozatokat később általában exhumálták és a Zólyomban kialakított központi temetőbe szállították, ahol jelenleg 17 682 szovjet katona nyugszik, s egy hatalmas emlékművet is állítottak itt 1960-ban (http://navstevnik.zvolen.sk/cintoriny.phtml? id3=37157, 2010. augusztus 12.). 270 Pablo Urbányi 1939-ben született Ipolyságon, innen vándorolt ki családjával hatéves korában Argentínába. Peron diktatúrája elől 1977-ben Kanadába emigrált, azóta is ott él, magyar származású kanadainak és spanyol nyelvű írónak tekinti magát. 96
