L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

3. A háborúk jelei a politikai események tükrében

Magyarország hadbalépése után a magyar belügyminiszter rendelete kötelezővé tette az első világháborús emlékműveken az új háborúban elesettek nevének megörökítését is, s a Hősök Napján róluk is meg kellett emlékezni. A rendelkezés természetesen a kutatott terület sajtótermékeiben is megjelent, a Rozsnyói Híradóban például az alábbi szövegváltozatban közölték:

A belügyminiszter körrendeletét intézett valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez a hősi halottak megörökítése ügyében - haladéktalanul intézkedni kelj hogy az 1938 év óta történt hadműveletben hősi halált halt honvédeink nevét, volt lakóhelyük világháborús emlékművén a községek és városok megörökítsék. Az így kiegészített emlékműveknél, emléktábláknál ünnepélyesen meg kell emlékezni az újabban elesett hősökről. Az ünnepély időpontjául országosan egy napot, a legközelebbi hősök napját, 1942 évi május hó 31. napját kell kitűzni, hogy ezáltal a megemlékezés megfelelő, méltó keretek között történjék meg. Ott pedig, ahol a hősök emlékműve még nem készült el, az emlékmű felállítását a legsürgősebben meg kell valósítani.2'3

Több, Magyarországhoz csatolt szlovák település problémát jelentett, mivel a lakosság nyíltan kifejezte nemtetszését a döntéssel kapcsolatban, ezzel politikai feszültséget okozva. Különösen problematikus volt ebből a szempontból az Érsekújvár szomszédságában fekvő, zömében szlovákok lakta Nagysurány és környéke. A település lakosságának többsége szerette volna, ha a település Szlovákiához kerül.213 214 Miután az elszakadást szorgalmazó kísérletek kudarcba fulladtak, s Nagysurány véglegesen Magyarország részévé vált, nagy feszültség alakult ki a településen. A szlovákság 1938 karácsonyán két alkalommal is tüntetett, először 24-én, az éjféli mise után, másnap pedig a déli mise után vonultak a csendőrőrs elé. A csendőrség a tömegbe lőtt, aminek következtében egy kislány meghalt, többen pedig megsebesültek. Az Érsekújvár és Vidéke című lapban megjelent egy hivatalos, cenzúrázott hír az eseményekről,215 216 később azonban már nem foglalkoztak a sajtóban a szlovák-magyar viszonyra máig is kiható incidenssel. A magyar politikai vezetés a történtek után még megkülönböztetettebb figyelmet szentelt ennek a településnek, az országzászló felavatása nagyszabású ünnepség keretében, magas politikai posztot betöltő személyiségek jelenlétében zajlott, s később is népes magyar politikai képviselet érkezett a különféle megemlékezésekre. A cserkészek is gyakran megfordultak itt és több országzászlót is ajándékoztak a községnek. A visszacsatolás után egy évvel maga Horthy Miklós kormányzó is ellátogatott Surányba, amiről a regionális sajtó is részletesen beszámolt.:]6

Az 1942 júniusában, a Csicsátka Ottokár érsekújvári szobrászművész alkotta hősi emlékmű felavatásán maga József főherceg is beszédet mondott. Az emlékműre az első világháború áldozatai mellett a fentebb idézett belügyminiszteri rendelet értelmében már felkerült az időközben a második világháborúban elesett két surányi katona neve is. „A királyi főherceget diadalkapu alatt fogadták, ahová Roszival Ernő

213 Megörökítik az 1938 óta hősi halált haltak emlékét. Rozsnyói Híradó, 1942. május 3., 3. p.

214 Az új határok megállapítása nagyon kaotikus helyzetet teremtett, noha általában igyekeztek a politikai határ kijelölésekor a nyelvhatárhoz igazodni. Nagysurány és környéke kompenzációként került Magyarországhoz a Nyitra vidéki magyar nyelvszigetért „cserébe”. Sok település lakosságának viszont a munkalehetősége, megélhetése szűnt meg azáltal, hogy elvágták őket a létüket biztosító addigi kapcsolatrendszertől. Egy gömöri szlovák települést, Rekenyeújfalut 1938-tól államhatár választotta el a szomszédos, Magyarországhoz került Rudnától, amelynek bányájában a lakosság nagy része dolgozott, s a vidék fontos központjától, Rozsnyótól is. A lakosság létérdeke volt, hogy visszakerülhessen Magyarországhoz, ezért többször szerveztek tüntetést ennek elérése érdekében. Sikerrel jártak, a falut végül visszacsatolták (saját gyűjtés és Liszka 2002, 148).

215 „A nagysurányi szlovákok karácsonyi tüntetése egy halálos áldozatot követelt. Diplomáciai eszmecsere a nagysurányi afférral kapcsolatban. A Magyar Távirati Iroda jelenti: December 24-én az éjféli mise után Nagysurány községnek tót lakossága tömegben az ottani csendőrőrs elé vonult és a községnek Cseh-Szlovákiához való visszacsatolását követelte. Amikor a tömeg fellépése fenyegetővé vélt, a csendőrőrs azt szétoszlatta. Másnap, karácsony első ünnepén, a délelőtti mise után a tót lakosság ismét tömeggé alakulva, de ez alkalommal botokkal felfegyverkezve vonult a csendőrőrs felé. A csendőrőrs a tömeg támadó fellépésével szemben és rendkívüli szorongatott helyzetében kénytelen volt a fegyverét használni. Ennek következtében sajnos, egy személy meghalt, többen pedig megsebesültek. (...) Szükséges megemlíteni, hogy a nagysurányihoz hasonló agitáció volt észlelhető Romját községben is, de ott sikerült azt vérontás nélkül elintézni...” (Tragikus incidens Nagysurányban. Érsekújvár és Vidéke, 1939. január 1., 6. p.). Ennek a véres konfliktusnak, s a korábbi magyarosító törekvéseknek emléke erősen él az ottani szlovákság körében, és máig érezhető hatása van. Nagysurány, valamint az 1938-ban Magyarországhoz csatolt további szlovák település, Romját a nacionalista Matica slovenská szlovák szervezet fontos bástyáivá váltak, magyarellenességüket 1989 után is többször kinyilvánították, elsősorban a harmadik Meéiar-kormány idején, 1995-1998-ban.

216 Nagysurány lelkesen ünnepelte Horthy Miklóst. Érsekújvár és Vidéke, 1939. december 10., 5. p.

79