L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
3. A háborúk jelei a politikai események tükrében
nek a falára, amelyben hősi halált szenvedtek, sírjukat pedig megkoszorúzták. Rozsnyó város közönsége elhatározta, hogy a meghalt tisztek földi maradványait exhumáltatja és a rozsnyói köztemetőben díszsírhelyen helyezi örök nyugalomra.'*6 A következő évben a halottak napja alkalmából koszorút helyeztek el a közös síron, azonban a hírben már nincs szó exhumálásról: ...A rozsnyói frontharcosok pénteken délután a helybeli temetőben helyeztek koszorút a névtelen katona sírjára, majd a sajóházai temetőben látogatták meg az 1919-ben tragikus körülmények között a csehek által meggyilkolt magyar katonatisztek sírját, melyre hatalmas koszorút helyeztek el.'*1 A tervezett exhumálásra később sem került sor, és sem az emléktábla, sem a díszsírhely nem készült el, csupán 1945 után került nyughelyük fölé egy közös síremlék. A betonkeretes sírhelyen állított sírjel a mai napig megvan, s a helyiek gondozzák. Több további adattal is rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy a Magyar Vörös Hadsereg elesett katonáinak Dél-Szlovákiában emlékművet állítottak. Komáromban a városért folyó 1919. május elsejei harcokban elesett ,,102 névtelen” áldozat nyughelye fölé állítottak közös síremléket a város római katolikus temetőjében. A síremléket a komáromi szervezett munkások emelték közadakozásból a húszas években. A következő felirat olvasható rajta: 1919 MÁJUS HÓ ELSEJÉN A FORRADALMI HARCBAN ELESETT SZÁZKÉT NÉVTELEN ELVTÁRSUNK EMLÉKÉRE Ugyanezen harcok során elesett cseh légionáriusoknak is ebben a temetőben állítottak egy emlékművet, amelyet a rendszerváltás után újítottak fel a Matica slovenská kezdeményezésére. Az 1989-es rendszerváltást követően, elsősorban azonban inkább az ezredforduló után a kutatott területen tevékenykedő szlovák szervezetek napirendre tűzték a légionáriusok azon emlékjeleinek ügyét, amelyeket az 1938-as visszacsatolást követően távolítottak el, s a szocializmus időszakában sem állították fel újra. A magyar áldozatok különböző emlékjelinek egy része vagy a hatalom arroganciájának esett áldozatul, vagy pedig az utókor feledkezett meg róla. A sírokat sok esetben eleve meg sem jelölték, illetve más emlékjelet sem állítottak az áldozatok emlékére. 1989 után több helyen pótolták ezt a mulasztást. Udvardon például egy-egy emlékkövet állítottak a település parkjában a cseh légionáriusok által 1919-ben agyonlőtt két helyi lakos (Szokolay István és Vágner Béla) emlékére.186 187 188 A magyar területek visszafoglalásáért folytatott harcok során elesett vörös katonák sírján a köbölkúti temetőben 2005. november elején kopjafát lepleztek le: Gyászmisét tartottak az 1919-ben hősi halált halt magyar katonák emlékére a római katolikus templomban. A tiszteletükre állított emlékoszlopot, Smidt Róbert szőgyéni iparművész alkotását Lalmer Ede ezredes, a Magyar Népköztársaság főkonzulátusának attaséja leplezte le a helyi temetőben, és Szabó Miklós római katolikus plébános áldotta meg. Az emlékezésen jelen volt Szigeti László oktatásügyi államtitkár, Farkas Iván parlamenti képviselő és Farkas Tibor, Nyitva megye önkormányzati képviselője. Kovács Ferenc helytörténész, a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke ünnepi beszédében felidézte az akkori eseményeket, amikor a 7. cseh légió harmadik zászlóalja 1919. januárjában Érsekújvár és Párkány területére érkezett, és mindkét várost elfoglalta. „A vörös hadsereg magyar katonái májusban, Párkányban éjjel átkeltek a Dunán, sikeres támadást indítottak a cseh légió ellen, és június elsején visszafoglalták Érsekújvárt. Támadásuk itt elakadt, Érsekújvárt újra elfoglalták a csehek, június 19. és 22. között súlyos harcok folytak e vidéken. Az akkori köbölkúti vásártér területén felállított ágyúkkal lőtte a magyar sereg a Kürtre érkezett páncélvonatát. Ezekben a súlyos harcokban hősi halált halt az a nyolc magyar katona, akiket a köbölkúti temetőben helyez-186 Márványtábla a Sajóházán legyilkolt magyar tisztek emlékére. Felvidéki Magyar Hírlap, 1939. június 16., 6. p. 187 Halottak napjának ünnepségei. Rozsnyói Híradó, 1940. november 3., 5. p. 188 A faluban előzőleg meggyilkoltak egy cseh csendőrt, ezt bosszulták meg a légionáriusok. Saját gyűjtés, 2000. 62
