L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

3. A háborúk jelei a politikai események tükrében

lógus készült, amelyet Székely Andor állított össze. Ennek árusítása 6256 koronát jövedelmezett, amelyet - sajtóértesülések szerint - „a létesítendő emlékművekre” fordítanak majd.176

A korabeli sajtóban számos további tudósítást találhatunk jótékony céllal megrendezett képzőművészeti kiállításokról. Ezeket néha más vidékről hozott anyagból állították össze, de legtöbbször a helyben állomásozó, katonai szolgálatukat töltő képzőművészek alkotásait mutatták be. A regionális lapok gyakran adtak hírt más vidékeken megrendezett képzőművészeti tárlatokról. A Vágvölgyi Lapban például egy, Pozsonyban megvalósult bemutatóról számoltak be az olvasóknak: „Magas nívójú képkiállításunk után előbb Nyitra városa, most pedig Pozsony honvédkerületbe bevonult művészek rendeznek nagyszabású s az egész téli évad eseményeiből kiemelkedő képkiállítást...”177

Az idézett példák is bizonyítják tehát, hogy a képzőművészek az első világháború idején jelentős szerepet játszottak mind a háborús propagandában, mind az adománygyűjtésben és a háborús segélyezési akciókban egyaránt.

3.2. Forradalmak és impériumváltás (1918-1919)

Az első világháborút követő impériumváltás, az ekörül kialakult helyi atrocitások, összecsapások, a forradalmi és ellenforradalmi események mindkét oldalról követeltek áldozatokat. A következő alfejezetben az ő emlékükre állított jeleket, monumentumokat veszem számba.

Az 1918-as de facto impériumváltást követő események, illetve azok áldozatainak emlékjelei viszonylatában a kutatott területen máig a légionáriusok emlékműveinek a léte vagy nemléte a legérzékenyebb kérdés, ekörül alakult ki a legtöbb konfliktus magyarok és szlovákok között. Szlovákia magyarlakta területeinek a visszafoglalásáért a magyar vörös katonák és a cseh légionáriusok között folyó összecsapások mindkét oldalon követeltek áldozatokat. A légionáriusok azonban nem csupán a katonákkal, hanem a civil lakossággal is számos konfliktusba kerültek. A lakosság légionáriusokkal szembeni ellenszenvét növelte az a tény is, hogy azok több fontos, korábban emelt magyar nemzeti jelképet, szobrot és emlékművet döntöttek le vagy csonkítottak meg. Nem csupán a magyar vonatkozású történelmi eseményekhez, illetve személyekhez kötődő emlékjeleket távolítottak el, hanem számos esetben a szakrális kisemlékek kategóriájába tartozó, köztéren álló (nemzeti szempontból mondhatni neutrális) vallási töltetű alkotásokat is leromboltak, megrongáltak, elsősorban a szentek szobrait, köztük még a csehekhez leginkább kötődő - tulajdonképpen cseh nemzeti szent - Nepomuki Szent János szobrait is.178 A korabeli hírek tanúsága szerint több esetben a katonák önkéntes garázdaságáról volt szó, s volt rá példa, hogy feletteseik meg is büntették őket.

A magyarlakta vidéken több közismert, a lakosság adakozásából állított köztéri szobrot döntöttek le vagy csonkítottak meg, illetve „csak” eltávolítottak eredeti helyéről (például az érsekújvári, a losonci és a rozsnyói Kossuth-szobrot; Komáromban Klapka György szobrát stb.). Ezzel az időszakkal kapcsolatban a már említetteken túlmenően elsősorban három szoborrombolást őrzött meg a kollektív emlékezet: a pozsonyi Mária Terézia-szobor, a kassai 1848-as honvédszobor és a pozsonyi Petőfí-szobor eltávolítását. Ezeknek az eseményeknek viszonylag bő nyomtatott, sajtóbeli dokumentációja van.179

Arra vonatkozóan, hogy pontosan hány halálos áldozata volt ennek az időszaknak nem rendelkezünk adatokkal. Filep Tamás Gusztáv Pozsonyra vonatkozó kutatásainak köszönhetően kaphatunk képet a

176 A képtárlat anyagi sikere. Vágvölgyi Lap, 1915. december 12., 2. p.

177 Képkiállítás Pozsonyban. Vágvölgyi Lap, 1916. február 20., 2. p.

178 Nyitrán több más szent szobra mellett Nepomuki Szent János szobrát is ledöntötték, melynek újbóli felszentelésére 1921-ben többezres tömeg gyűlt össze a városban: „Pünkösd hétfőjén ment végbe a nem rég Nyitrán ledöntött, de az egyházmegyei hatóság gondoskodásából újra felállított és megújított Nép. Szt. János szobor ünnepélyes megáldása. Az ünnep hatalmas vallási manifesztációvá vált, melyen sok ezer ember vett részt nem csak Nyitra város közeli környékéről, hanem messzebb fekvő vidékekről is. Nagy és impozáns körmenetben érkeztek meg a hívek Nagyszombat vidékéről, Pozsonyból pedig külön vonat hozta a résztvevők százait. Délelőtt 1/2 9 órakor már teljesen ellepte a 6000 főre rugó sokaság a várterét, ahol az Immaculata szobor előtt felállított sátorban...” (Szobor megáldás. Nyitramegyei Szemle, 1921. május 22., 1-2. p.)

179 A pozsonyi Petőfí-szobor történetéhez lásd részletesen: Miklósi 2004.

59