L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

3. A háborúk jelei a politikai események tükrében

korabeli történésekről (Filep 2007, 19-25). Az alábbiakban, néhány példa segítségével szemléltetem, milyen formában, milyen típusú emlékjeleken örökítették meg a két szemben álló oldal: a terület viszszafoglalásáért harcoló Magyar Vörös Hadsereg elesett katonáinak és a polgári lakosságnak, valamint a cseh légionáriusoknak az emlékét, s egyúttal röviden bemutatom az ezekhez kötődő történéseket is.

Pozsonyban 1919. február 12-én több ezres tömeg gyűlt össze az akkori vásárcsarnok előtt szervezett demonstráción, amely alkalmával a cseh légionáriusok a tömegbe lőttek. Filep Tamás Gusztáv a pozsonyi Híradó című lapban megjelent beszámoló alapján a következőképpen rekonstruálta az eseményeket:

A vásárcsarnok előtt már két óra körül gyülekezni kezdtek az emberek. Az egyik cseh katona egy kisfiú melléről letépte a nemzetiszínű kokárdát, és a gyermeket megverte. A tömegből erre többen nekitámadtak, ütötték, míg el nem menekült a kaszárnya felé. Onnan kisvártatva újabb öt katona jött, felszólítás nélkül tüzelve mindenre, ami mozgott, s bajonettel kergetve a népet, majd újabb légionáriusok jelentek meg a Vásártéren. Végül gépfegyverrel lőtték a mellékutcákba, kapualjakba menekülő demonstrálókat.

Ekkor érkezett a térre a népszerű városparancsnok, Barreca ezredes. A tömeg — tíz tizenkét ember—viszszatódult a rejtekekből, vállára emelte és körbehordozta az olasz tisztet. Barecca a gyűlés megtartására biztatta a jelenlévőket, s a katonaságot visszarendelte a laktanyába. Amikor be akart ülni autójába, megcsúszott. Ekkor egyik katonája, egy cseh légionárius, puskatussal leütötte.

(Filep 2007, 22)

Más források tanúsága szerint az olasz ezredes kétszer járt a téren, s katonája a második alkalommal ütötte le, s ugyancsak fontos szerepet játszott az események alakulásában egy ablakból kidobott magyar nemzetiszínű zászló, amelyet egy diák kapott fel. Amikor azt egy oszlopra akarta tűzni, a csehek rálőttek (Filep 2007, 23). A Szabad Újság című szlovákiai magyar hetilapban 2006-ban megjelent cikkben az alábbiakat olvashatjuk az eseményekkel kapcsolatban:

...Am alig kezdődött el a nagygyűlés, a fegyvertelen békés emberekre több oldalról sortiizet nyitottak a csehszlovák katonák. A megriadt védtelen polgárok hiába próbáltak menekülni, minden oldalról puskaropogás és szuronyok fogadták őket. A téren hét halott, huszonhárom súlyos és több mint száz könynyebben sérült ember maradt. Az áldozatok: Heringes Ferenc 37 éves szabómester, Luntzer Gusztáv 19 éves munkás, Kováts György 28 éves hadirokkant, Kubesch Vilmos 17 éves szakiskolai tanuló, Soós Angéla 37 éves városi alkalmazott neje, Albrecht Károly 21 éves leszerelt tengerész, Záborszky Gyula 32 éves hivatalnok. Temetésük napján lőtték agyon Hubert Károly 14 éves tanulót, Skoda János pedig néhány nap múlva belehalt sérüléseibe, így az áldozatok száma kilencre emelkedett.,.'m

Az áldozatokat a Virágvölgyi sírkertbe temették és később közös síremléket, haldokló férfit ábrázoló dombonnüvet állítottak emlékükre. A temetőt az 1970-es években felszámolták, így az emlékjelet a mai Csalogányvölgyi temetőbe helyezték át, azonban az utókor fokozatosan megfeledkezett róla. A rendszerváltást követően első alkalommal 2006. március 25-én szerveztek nyilvános megemlékezést különféle társadalmi szervezetek és a Magyar Koalíció Pártjának pozsonyi alapszervezetei.180 181

Kassán az 1848-as honvédszobor lerombolása ellen tiltakozó tömegbe lőttek a légionáriusok. Összesen 6 ártatlan ember, köztük két gyerek esett áldozatul. Temetésük egyfajta demonstráció volt a lakosság részéről. Az 1938-as visszacsatolást követően a Felvidéki Mag\>ar Hírlapban egy hosszú cikk jelent meg, amely egyrészt az 1919-es eseményeket elevenítette fel, valamint az áldozatok részére készítendő emlékmű gondolatát is felvetette:

...Kassa városházi körei azzal a kegyeletes tervvel foglalkoztak, hogy emléktáblákkal fogják megjelölni a helyeket, amelyeken a cseh megszállás első idejében kassai magyar áldozatok vére hullott és a cseh uralom első magyar mártírjai fizettek életükkel a minden magyar érzést lábbal taposó ellenség

180 Pozsonyban történt 1919. februárjában. Egy elfelejtett évforduló. Szabad Újság, 2006. február 22., 12. p.

181 Szabad Újság, 2006. február 22., 12. p.

60