L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
lelket gyönyörködtető látvány volt. A hősi emlékmű előtt közvetlenül az új hősi halottak hozzátartozói, a Dalosegylet és két oldalt leventék és leányok helyezkedtek el. A bányászzenekar által előadott Hiszekegy hangja után a polgármester rövid, lelkeshangú beszéddel adta át a hadirokkantaknak új jelvényeiket. - Szántó Pál gimn. tanuló szavalata után hangzott el Arany Györgynek, a költői vénájú volt csucsomi evang. ig. tanítónak ez alkalomra megirt „Rozsnyó ünnepel” c, nagyhatást keltett, igazán szép költeményét, melyet a közönség óriási tapsviharral fogadott. Alt János lépett ezután az emelvényre, aki új hősi halottaink emlékét idézte, neveik felsorolásával.647 (...) A hősi halottak nevében a levente-szakasz mondta a szívet facsaró, lelket megremegtető , jelen”-t. Ezután a hősi emlékmű megkoszorúzása következett, majd özv. Králik Károlyné hadiözvegy a hősi halottak hozzátartozói nevében szalagozta fel az emlékzászlókat. Ezalatt az idő alatt a Dalosegylet gyászdalokat adott elő, a fronton küzdő Varga Ferenc karnagyot Fábián László helyettesítette sikerrel. A nagyszabású, szépen megrendezett emlékünnepélyt a bányászzenekar által előadott Himnusz akkordjai, majd pedig a kivonult alakulatok díszmenete fejezte be. A felejthetetlenül szép ünnepély megrendezése Alt János, Kassay Béla állampénztári tanácsos, és vitéz Balázs Máté vitézi hadnagy odaadó munkáját dicsérte. Az ősi város lakossága lelkes ünneplésével - s harctéren küzdő fiainak véráldozatával - bebizonyította, hogy méltó a dicsőséges múltra és a boldogabb jövőre. (Rozsnyói Híradó 1942. november 15., 3) Rozsnyó ünnepelte felszabadulását Alt János rozsnyói bankigazgató, a bajtársi egyesületek elnöke olvasta fel a közel félórát tartó, gyönyörű, színesen megírt visszaemlékezését az 1938 évi felszabadulásunkról, s az azt megelőző történelmi eseményekről, amely lelkesedéssel töltötte meg a hallgatóság szívét. Beszédének befejező részét, amely buzdításul szolgál, itt közöljük: „Kedves magyar Testvéreim! Lepergettem előttetek felszabadulásunk történelmi eseményeinek filmjét. Álomszerűén szép és felejthetetlen idők voltak ezek. Okulj belőle, városom ifjúsága, melynek kezébe kerül majd a jövő s vegyetek róla tudomást Ti is magyar Testvéreim, akik a felszabadulás óta telepedtetek le közénk, hogy helyes képet alkossatok a múltnak eseményeiről és városunk magyarjairól. Ti pedig, kedves polgártársaim, akik velem együtt átéltétek a nehéz időket s akinek szivéből soha ki nem aludt a hazaszeretet lángja, ne feledjétek, hogy az Istenbe vetett hit és a haza iránti szeretet mindig megsegített. Az a munka és áldozat, amelyet a megszállás évei alatt édes hazánk érdekében az élet minden vonatkozásában testi és szellemi téren kifejtettetek, méltó volt e városhoz, annak történelmi múltjához, az első világháború hőseihez s azokhoz a fiainkhoz, akik most az orosz harcmezőn dalolva rohamozzák meg az emberiség nagy veszedelmét, a bolsevizmust, amely le akarja tiporni sokat szenvedett Hazánkat s ki akarta a szívünkből irtani az isten és a haza iránti szeretetet. A ti munkátok, kedves magyar Testvéreim bátor, kiálló, önfeláldozó magyar munka volt, a kötelesség teljesítése a legnehezebb körülmények között is, a Haza és önmagatok iránt. Munkátok minden elismerést megérdemel! Ne feledjétek el azonban, hogy munkátok még nem ért véget. Szent István birodalmának még jelentékeny része nem tért vissza, sok magyar testvérünk szenved ma is idegen rabságban, s épp ezért, a mi számunkra a háború a győzelemmel nem ér véget, nekünk küzdeni kell tovább minden eszközzel az egységes Nagymagyarországért! Ezért, amidőn idézem a múltat, rámutatok a jövő feladataira, s arra kérlek mindnyájatokat, hogy ne csüggedjetek, ne panaszkodjatok, bízzatok Istenben és fegyvereink erejében, bízzatok országunk vezetőiben, s bízzatok saját erőtökben és kitartásotokban, amelyet megedzett a húsz év megszállás. Segítsétek minden erőtökkel azok törekvéseit, akik jobb jövőnkért küzdenek, azok viszont, akik ebbe a munkába konkolyt hintenek, s más utakon járnak, tiporjátok el kegyetlenül, mert ők mindnyájunk. - ők a Haza ellenségei! A magyarok Istene eddig is megsegített bennünket, ha összefogunk és kitartunk, meg fog segíteni ezután is! 1938. november 8-a ennek a magyar összefogásnak és 647 Bár a lap nagyon részletesen s hosszan tudósít a rendezvény minden mozzanatáról, az elesettek nevét mégsem nem sorolták fel - annak ellenére, hogy az emlékmű előtt a katonák érdemeit eléggé hosszan méltatták. 383
