L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
kitartásnak volt eredménye. Örök hála és köszönet mindazoknak, akiknek e szép napot köszönhetjük.” Alt János mesterien megírt visszaemlékezését a közönség zúgó tapsviharral jutalmazta... (Rozsnyói Híradó 1942. november 15., 1) Vitéz Lukács Béla beszéde: Magyar Testvérek! 1938. november 8-ára virradó éjszaka Rozsnyó város őrtornyában messzeáradó fényességgel felragyogott a magyar címer. A bécsi döntés eredményeképpen a Felvidék egy része visszakerült újra az anyaországhoz. Rozsnyó városába november 8-án bevonult a magyar hadsereg s a magyar államhatalom újból kiterjesztette erejét az ezeréves magyar földnek erre a részére is. (...) A másik tanulság, amely a mai napon fokozott erővel fénylik fel előttünk: a helytállásnak, az áldozatkészségnek, türelemnek és szenvedésnek hősi példája, amit a megszállott területek magyarsága mutatott az idegen elnyomatás sötét évei alatt. A magyarság megmutatta, hogy meg tudja őrizni népi erejét, faji értékeit és fokozni tudja a magyar testvériség érzését mindannyiszor, valahányszor a fajta, a nemzet fennmaradásának örök parancsa ezt kívánja.” (...) A most folyó nagy küzdelem, amelyben fiaink is résztvesznek, a természetes folytatása annak a folyamatnak, amely az új közép-európai és európai rend megteremtéséért indult. A nagy német birodalom katonáinak oldalán a magyar honvéd azért küzd a messze orosz mezőkön, hogy Közép-Európától végleg eltávolítsa a bolsevista veszélyt s ezzel lehetővé tegye az európai nyugalmi helyzet kialakulását s az új európai rend megteremtését...” (...) A nagyhatású ünnepi beszéd elhangzása után Dr. Michalovits Árpád polgármester indítványára a díszközgyűlés meleghangú táviratban üdvözölte Magyarország Kormányzóját, majd Dr. Knóth László kpvt. tag, városi ügyész, javaslatot terjesztett a díszközgyűlés elé, hogy hősi halottaink emlékművének bővítése és díszesebbé tételének költségeire önkéntes adományokból alapot létesítsen a város. Közgyűlés a javaslatot elfogadta. A gyüjtőív a város iktató-hivatalában van letéve. (Itt jegyezzük meg, hogy vitéz Lukács Béla miniszter úr 500 P-t jegyzett elsőnek e célra).” (.Rozsnyói Híradó 1942. november 15., 3) Hősi halottaink emlékművének dombomiüvel való ékesítésére eddig a következő adományok érkeztek: [felsorolás következik] Adakozzunk minél többen, ha keveset is, hogy szebbé tehessük értünk megdicsőült hősi halottaink emlékművét!648 {Rozsnyói Híradó 1943. január 17., 2) Lelkes szeretettel fogadta Rozsnyó közönsége Bohus alezredest és zászlóalját Múlt év májusában szakadó esőben búcsúztatta Rozsnyó város közönsége a Görgey-bakákat, akik minden európai kultúrát elsöpörni akaró vörös rém ellen folyó harcba indultak el. (...) Azóta eltelt egy esztendő s hála a magyarok Istenének, ebben a rettenetes harcban ez a kis honvédsereg páratlan elszántsággal, hősiességgel állotta meg a helyét a keresztes hadjáratban, úgyannyira, hogy a közelmúltban hazajött hasonló alakulatok közül a legjobb állapotban, a legkevesebb veszteséggel, de amellett a magyar katona erénynek kint a harcmezőn a legtöbb elismerést szerezték meg. A pihenőbe hazatért zászlóalj hosszú, viszontagságos út után május 18-án éjjel érkezett meg a rozsnyói állomásra, ahol a város polgármestere, a katonai küldöttségek, és a hatóságok képviselői, valamint elég nagyszámú közönség lelkes fogadtatásban részesítette a hazaérkezőket, akik a vasútról rendben elvonultak kijelölt szálláshelyeikre. Az ünnepélyes fogadtatás szerdán délelőtt 10 órakor ment végbe a Rákóczi-téren, ahol a kivonult díszszázad, katonai küldöttségek, frontharcosok és rokkantak csoportjai, az iskolák és levente csapatok, az egyházi és polgári hatóságok képviselői és a lakosság nagy tömegei lelkes szeretettel és éljenzéssel fogadták a térre felvonult, a vörös poklot megjárt derék zászlóaljunkat Bohus alezredessel az élen. 648 Később már nem közöltek hírt a tervezett domborművel kapcsolatban és nem is készült el. 384
