L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
3. Beethoven Lajos: Isten dicsősége. Ammer József: Nem, nem, soha. Énekli a Dalos Egylet. 4. Ünnepi beszéd. Elmondja: Alt János. 5. Katonanóták, énekli az ifjúság. 6. Könnyek. Hevesi Józseftől. Szavalja: Korsch Lászlóné 7. A honvédség koszorú elhelyezése. 8. Mindenki koszorúját elhelyezi a polgánnester. 9. Himnusz. Játsza a bányászzenekar, énekli a közönség. 10. Virághintés. 11. Elvonulás a Hősök emléktáblája előtt. Az ünnepély zavartalan lebonyolítása szükségessé teszi, hogy a közönség a rendfenntartó közegek és rendezők intézkedésének szívesen és készséggel engedelmeskedjen. A hadiözvegyek és hadiárvák megsegítésére szolgáló koszorú megváltásra szánt összeg a városi iktatóban elhelyezett külön íven adományozható 1942. május 30-án déli 12 óráig. (.Rozsnyói Híradó 1942. május 31., 2) Emlékoszlop avatása a laktanyában A rozsnyói zászlóalj május hó 31-én, a hősök napján avatja fel az 1938. év óta folyó világháború hősi halottainak emlékoszlopát. Az ünnepség rendje: 8.30 órakor: Tábori mise a laktanya udvarán., 9.30 órakor: Az emlékoszlop felavatása és megkoszorúzása. {Rozsnyói Híradó 1942. május 31., 2) Lélekemelő ünnepség volt a rozsnyói hősök napja Nagy szakértelemmel megrendezett ünnepség volt 1942. május 31-én. .. A város ünneplőbe öltözött. Már előző nap zászlót lengetett a szél házainkon. Minden virág kikerült az ablakokba, vagy a hősök emléktáblájához. (...) A régi tábla alatt egy új kis fekete márványlap lett behelyezve. Rajta egy név: Králik Károly (...) Ugyanott székek elhelyezve. A hősök hozzátartozói részére. Fenntartott és megszámozott hely. A magyar ruhába öltözött nők pástéiként világították meg a hátteret. Igazi hősi megbecsülés volt. Elmondhattuk, nemhiába haltak meg ők, a hős fiúk. A helyőrség ünnepsége kora délelőtt a laktanya udvarán zajlott le, ahol ez alkalommal leplezték le a görgei bakáknak a Délvidék visszaszerzése körüli harcokban elesett hősi halottjának emlékművét. Tábori szentmise után vitéz Gaál őrnagy mondott emlékbeszédet és megkoszorúzta a leleplezett emlékművet. A város és közönsége koszorúját dr. Michailovits Árpád polgármester helyezte el. Szombat este Rozsnyó leventéi a Rimamurányi zenekarral lampionos felvonulást rendeztek, majd az országzászló előtt térzenét tartottak. A Rákóczi őrtoronyban tárogató sírta a magyar nótákat. Vasárnap zenés ébresztő volt. Utána a templomainkban istentisztelet. A rozsnyói székesegyházban dr. Pobozsny Róbert püspöki helynök mutatta be. A szentbeszédet Szentirmay Imre hitoktató mondotta. Összehasonlítást tett Szentháromság vasárnapja és a Hősök napja között és ezt katolikus megvilágításban igen érthető és tömör formában tárta a templomot zsúfolásig megtöltő közönség elé. Az emlékmű előtt tartott ünnepségen a zenekar a „Hiszekegy“-et intonálta. (...) Alt János volt az ünnepi szónok. A hősökről, áldozatukról, hazaszeretetükről szólt. Példának állította az ifjúság elé. De egyben figyelmeztetett is úgy befelé, mint kifelé azokhoz, akik a haza szent fogalmát, küzdelmét, fiaink harcait nem úgy értelmezik, mint kellene. Árdrágítók, rémhírterjesztők, földalatti aknamunkások ellen szólt s fogadalma tett, hogy itt a hátmögötti részeken sem fog megismétlődni még egyszer 1918. (...) Az emléktáblát a rozsnyói katonaság képviselői, polgármesterünk koszorúzta meg. Igen megható volt, mikor az iskolák növendékei vonultak el az emléktábla előtt. Mindegyik osztály virágot szórt és dobált. Különböző szavakat mondottak a hősök emléktáblájánál. Mire az összes diákok elvonultak, mintha virágszőnyeg lett volna az ősi torony alapzata. Szívük gyönyörű virágait helyezték el az apák, fiúk, hozzátartozók, rozsnyói hősök nevei előtt. Utána díszmenet volt. Frontharcosok, leventék, iskolák felvonulásából csak a katonaság hiányzott. Ezek egy része a harctérre tart, a másik részt pedig most készítik elő arra a nagy útra, melynek a hősi emlékmű előtt lezajlott nagy ünnepség csak záloga volt és szimbolizálta, míg úgy tudunk becsülni, ünnepelni - mint vasárnap - szabadságküzdelmünk csak diadallal végződhet... {Sajó Vidék 1942. június 6., 1) 378
