L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
fakasztott nagy férfiakat, élükön a kormányzó úrral, akik felébresztették a nemzetet lethargikus álmából, önbizalmat öntöttek beléje s a Jó Isten a trianoni sírba fektetett nemzetre húsz év után felhozta a dicső Feltámadás napját, s egy jobb jövő ígéretét. (...) Elég sok szomorú példát nyújt nekünk nemzetünk történelme, amikor „egységünk történ törve hanyatla erőnk”. Haladni és építeni, mint nemzetünk nagy barátja a Duce mondta, ez a feladatunk a békében. (...) Magyar testvéreim! A hősök kiontott vére kötelez. (...) Ezután a Rákóczi-őrtorony falában elhelyezett emléktáblát koszorúzta meg Zsigmond Géza alezredes a helyőrség nevében, Majkuth Andor városbíró pedig Rozsnyó város nevében kegyeletes szavak kíséretében. Ezután a Rozsnyói Dalosegylet adta elő nagy precizitással a Hiszekegyet... (Rozsnyói Híradó 1939. május 28., 1-2) Hősök vasárnapja ...Kedves rozsnyói bajtársaim emlékére, akikkel együtt harcoltam a csatatereken, mély hódolattal helyezem el Rozsnyó város koszorúját! - mondotta Majkuth Albert városbíró, miközben megkoszorúzta az emlékművet. A rozsnyóiak dalárdája gyönyörűen énekelte a Hiszekegyet. A kivonult csapatok díszmenete zárta be az ünnepséget. A résztvevő századok ütemes lépése messziről dübörgött felénk. Honvédeink belelendültek a díszlépésbe, hogy beleremegett a sisakjuk. Szemükben bátor tűz égett, ami bennünket nagyon megnyugtatott. Jöttek, jöttek szakadatlan sorokban. A vakító napfényben azt hittük, végük felnyúlik az égig, Csaba útjáig. Szívből tapsoltunk a frontharcos századnak és örömmel láttuk a menetben cserkészeinket. Vágfalvi (Sajó-Vidék 1939. május 27., 2) Ismét ünnepelt Rozsnyó. A volt ev. polgári iskolai találkozó - Papp-Váry Elemérné emléktáblájának leleplezése'’42 .. .Délután fél ötkor a Hősök emléktáblája elé vonul a színpompás menet, melyben szebbnél-szebb magyaros mhákat figyelhet meg a szemlélő. Itt az Őrtorony árnyékos fái alatt Cseffó Sári szavalt. Szavaiba belezizegtek a fák levelei, mintha a hősök lelke járna köztünk. Érzést, érzésekre halmoz szavaiban és megfogja lelkünket olvadó hangjával. Erőss Jolán, az ev. leányszövetség kaposvári titkárnője beszélt. Érdekes megfigyeléssel és meglátással. - Mikor egy golyó katona életet oltott ki a harctéren, itthon beborult az ég egy kis család fölött. Árva lett a feleség, árvák lettek a gyerekek... Könnyeket csalt a szemünkbe, mert a szívünkből olvasta a mondatokat. (Rozsnyói Híradó 1939. július 9., 1) Halottak, hősök napja Az elmúlt húsz keserves esztendő alatt évenként egyetlen magyar ünnepünk, - a halott hősök napja volt. Szótlanul, némán gyülekeztünk az esti harangszó után az Őrtorony fekete márványtáblái alá, hogy meghallgassunk egy szavalatot és néhány éneket. Csendben, titokban kezet szorítottunk egymással és vártunk a következő évig. A csehek elnémították az élőket. A holtakra féltékenyek voltak. Nem volt szabad elmondani néhány szavas beszédet, műsorunk rövid volt, talán évről-évre ismétlődött, de nekünk egyetlen magyar ünnepünkké vált. - Azok a nevek, kik arany betűkkel vannak írva a három táblára a Magyar Hazáért haltak meg. Ezt nem lehetett tagadni. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy hitünket ébren tartsa. 642 642 A “Magyar Hiszekegy” szerzője, Pap-Váry Elemérné emlékére 1939-ben nagyszabású ünnepséget rendeztek a városban, többek közt emléktáblát is avattak az evangélikus líceum falán, ahol a nevezett tanult. Az emléktáblára a következő felirat került: „E falak közt tett tanúbizonyságot szellemi fejlődé-/séről, mint ifjú leányka az a magyar Nagyasszony,/ aki a trianoni sötét éjszakában hinni és imádkozni/ tanította a nemzetét:/ PAPP-VÁRY ELEMÉRNÉ Sziklay Szeréna/ a „Magyar Hiszekegy” szerzője emlékének emelte/ az Evangélikus Nőegyesületek Országos Szövetsége.” Rozsnyói Híradó 1939. július 9., 2. p. 372
