L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
bizottság elnöke beszéd kíséretébe leleplezi az emléktáblát s átadja azt a városnak. Beszéd végeztével megkondulnak az összes harangok az elesettek emlékére s negyed óra hosszat szólnak, egyidejűleg a városi dalárda harangzúgás mellett énekel gyászdalt. (Sajó-Vidék 1927. szeptember 8., 3) A rozsnyói hősök emléktáblájának leleplezése 1927. szeptember 11. A terv, melyet két évvel ezelőtt vezet fel e sorok írója lapunk vezércikkében, megvalósult. Vázolta a cikk azt a fontosságot, hogy mivel tartozunk hőseinknek, akik a nagy világpusztulásban a legdrágább kincsüket, az életüket áldozták fel a haza oltárán. A lelkes felhívásnak ez lett az eredménye, mert attól az időponttól kezdve városunk lakosságában felülkerekedett a kötelességérzés, a felvetett eszmét magáévá tette s azt most vasárnap meg is valósította.- Jóval 11 óra előtt városunk főterét teljesen megtöltötte a közönség. A sétatérben már alig lehetet bejutni, mert a 147 hős hozzátartozói, s a meghívottak az összes helyeket elfoglalták. A tűzoltóságjelzése után a dalárda síri csendben énekelte Varga-Farkas: Szabadsághősök c. műdalát. A megható ének elhangzása után Gaál Ilonka árva szavalta el Zilahy: Katonatemetés c. hadi költeményét, mikor is a lövészárokban képzeltük magunkat, mikor a fegyverek ropogtak s egy-egy bajtárs kidőlt a sorból, aztán... eltemették... Mint a bizottság elnöke Szkalos Emil beszélt szívből a fájó szívekhez. Beszéde végével átadta a táblát a városnak (melyet sajnos senki sem vett át) s elhelyezték a babérkoszorút. Végezetül megkondultak a harangok s a dalárda elénekelte „nyugosznak ők a hős fiuk” c. gyászdalt. A jelenlévők szeméből záporként hulltak a könnyek, s megsiratták az apát, a férjet, gyermeket, testvért és rokont, akikkel nem válthattak búcsúcsókot a vérzivatarban. Nem maradt szem szárazon és nem volt szív, amelyik ne sajgóit volna. A fájdalom, a gyász ünnepe volt ez, de egyúttal kötelességteljesítés is. Nyugodjanak. Pf. (»Sajó-Vidék 1927. szeptember 15., 1) Ne felejtkezzünk meg hősi halottainkról! Halottak napja közeledtével újra közönségünk jó szívéhez fordulunk, hogy hősi halottairól ne feledkezzenek meg. Ez éven már nagyobb kötelességünk, mert sírjaink vannak arany betűkkel márványba vésve az őrtorony falába. Díszítsük fel a hősök emléktábláját is a temetőben lévő sírok mellett, bizonyítsuk be, hogy nem feledjük azt a szenvedést és véráldozatot, amit hőseink a pusztító világháborúban hoztak. A kegyelet legszebb áldozat, - teljesítsük azt! (.Sajó-Vidék 1927. október 27., 3) Ne feledkezzünk meg a hősökről! Emléktáblát helyeztünk el a világháborúban elesett hősöknek az őrtorony falába. A kegyelet napján szólunk városunk közönségéhez, hogy méltóan díszítsék fel a hősök emléktábláját, illetve környékét. Ezt meg kell tenni annak is, kinek nincs halottja. Mindenszentek ünnepén este 7 órakor a „Dalosegylet” a hősök emléktáblájánál énekelni fog. Ez a humánus gondolkodás a Dalosegylet legszebb tettei közé tartozik s éppen ezért azok nevében, kik hősiesen haltak meg, itt nyilvánítjuk köszönetünket. Ilyen gondolatot csak az érző szív diktálhat. (Sajó-Vidék 1928. november 1., 2) 10 éves jubileum 10 éves fennállását ünnepelte a csehszlovák köztársaság mindenütt az országban. Fényes ünnepségekről adnak jelentéseket. Városunkban az ünnep külsőségei azonban nem tértek el az elmúlt év október 28-i ünnepségektől, legfeljebb abban, hogy a 28-i szónoklaton magyaml is szóltak a katonákhoz, illetve a közönséghez. 27-én este lampionos felvonulás volt. Azután műsoros est a városháza nagytermében, amelyen a dalosegylet is szerepelt több énekszámmal. Óriási taps jutalmazta a szereplőket a kitűnően előadott jó magyar nótákért. Vasárnap reggel ébresztő volt, majd 10 órakor katonai felvonulás Forbelsky tábornok előtt. Masaryk elnök és Udržal hadügyminiszter hadparancsát Charváth ezredes olvasta fel, míg a beszé-368
