L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
Holokauszt emléknap Nagymegyeren. Weisz Józsua levele Nagymegyeriek, volt polgártársaim! Elsősorban elismerésemet és méltánylásomat óhajtom kifejezni a Városi Kulturális és Iskolaügyi Bizottságnak, hogy elhatározta ezt az évi emlékezést az Emléktáblánál, annak leleplezése és a nagymegyeri zsidóság elhurcolásának hozzávetőleges évfordulóján megtartani. Egy éve múlt annak az emlékezetes és megható szertartásnak, mikor ezt a szomorú Emléktáblát leleplezték. Az Izraelben élő túlélők küldöttségének szószólójaként itt álltam az Emléktábla előtt, amely a 418 helyi áldozatot említi meg és arra gondoltam, hogy ebben a tragikus számban benne van a családom öt elpusztult tagja, szeretett szüleim, nagyrabecsült tudós bátyám és két, imádott, kiskorú húgom. Rajtuk kívül nagybátyám, nagynéném, unokatestvéreim, tanítóim, akiknek olyan sokat köszönhetek, jó barátaim és iskolatársaim. A hideg, közömbös adat helyett, az ő drága arcuk, az összes meggyilkolt áldozattal együtt, vonultak el lelki szemeim előtt és sajgó, felejthetetlen emlékük zokogásba fojtotta szavaimat. Nem harctéren estek el a haza védelmében, nem is súlyos járvány okozta idő előtti halálukat. Ok, és Európa-szerte sok millió sorstársuk, egy démoni és eszelős eszme, ártatlan és védtelen martalékává lettek. Ezt az őrült világszemléletet egy vak, és oktalan gyűlölettől fűtött uszítás táplálta. Vajon mit vétett az emberiség ellen, például megboldogult bölcs édesapám, akihez úgyszólván zarándokoltak a helyi és környékbeli kisemberek, a tanácsát kérve mindenféle ügyes-bajos kérdéseinkben, vagy drága édesanyám, akit mindenki nagyrabecsült és mélyen tisztelt, avagy tehetsége bátyám, aki már 24-25 éves korában az egyesült két komáromi hitközség titkára volt és német tudása miatt a német hatóságok csak vele akartak tárgyalni a hitközség ügyeiben, akinek alkalma adódott időben elmenekülni, de nem volt hajlandó cserben hagyni a hitközség százait, akiket képviselt, akik bíztak benne, hanem velük ment a halálba. És mi volt a bűne két, 17 és 14 éves, bájos húgomnak, amiért olyan kegyetlenül meggyilkolták őket?! Ugyanez a kérdés vonatkozik mind a 418 áldozatra és az elpusztítottak millióira is. Erre a súlyos kérdésre csak egy válasz van és volt, a gyilkosok és áldozataik szájában egyaránt - mert zsidók voltak! Elismerésem és megbecsülésem Nagymegyer városának, amiért 60 év tétovázás és megfontolás után elhatározta, hogy e komor emléktábla útján, valamelyes kegyeletet nyújt egykori polgártársainak és egyúttal tanulságot szolgáltat mindazoknak, akik azt látva, annak magától értetődő üzenetét olvassák: Mindenfajta gyűlölet és társadalmi türelmetlenség szükségszerűen csak katasztrófához vezet és ezért a kormány és a társadalom szent kötelessége minden megnyilvánulást eleve elfojtani! Az Izraelben élő nagymegyeriek nevében Weisz Jehosua (Hermann) (Hitközségi Híradó 2005. augusztus, 4. p.) Forgács Miklós: „Rég itt az idő, hogy megkövessünk benneteket, kedves roma testvéreim.” A Romano Jile Polgári Társulás szervezésében Csatán kopjafaállítással, műsorral és imával emlékeztek a hatvanegy évvel ezelőtti roma holokauszt áldozataira „A Romano Jile Polgári Társulás már ötödik éve minden esztendőben megemlékezik a roma holokausztról. Idén az tette különlegessé a szomorú évfordulót, hogy első alkalommal időzték a haláltáborba elhurcoltak emlékét a katolikus templommal szemben, a hősök emlékműve közelében felállított kopjafánál. A három méter magas bükkfából faragott kopjafa Oravecz János munkája, és a megemlékezés napján, augusztus 3-án reggel állították fel a szervezők a 61 évvel ezelőtti események áldozatainak emlékére. A borzalmas eseményeket először Varga Ágota Porrajmos - cigány holokauszt című filmje elevenítette fel a Rhomano Kher Cigány közösségi házban. A rendezvény házigazdája, Lakatos Tamás, a Pátria Rádió szerkesztője volt. Az ő kérdéseire válaszolva mondta el a rendező: 1998-ban felfigyelt egy hirdetésre, amelyben a svájci kormány segélyt ajánlott fel a roma holokauszt túlélőinek. Ennek kapcsán kiderült, Magyarországon mintegy 400 túlélő van még. Varga Ágota száz hangkazettás interjút készített, majd ezekből választotta ki a szerinte legjellemzőbbeket. (...) A kopjafánál folytatódó visszaemlékezésen Bábindák István, a Romano Jile elnöke elmondta, nagy álmának beteljesülését látja az emlékoszlopban, hiszen „fontos méltó emléket állítani azoknak, akik csak azért haltak meg, mert cigány volt a kezük, lábuk, mosolyuk, modoruk, viselkedésük 360
