L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
500 korona értékű téglajegyet bocsátottunk ki, de urnákat és elhelyezünk a községben, ahová adományaikat helyezhetik el a polgárok - tájékoztatta lapunkat Lucza Sára, Hetény polgármestere. - Több szobrászművésszel is felvettük már a kapcsolatot. Természetesen mi is eredeti formájában szeretnénk viszontlátni a turulszobrot...” {Új Szó 2005. november 3., 5) Kövesdi Károly: Ahol mindig a tolerancia uralkodott. Hontfüzesgyarmat a történelem sodrában (...) napjainkban a község lakosainak negyven százaléka magyar, hatvan százaléka szlovák anyanyelvűnek vallja magát, holott fél évszázada még magyar község volt (...) az 1947 tavaszán kezdődött majd 1938 nyarán befejeződött lakosságcsere alapvetően felborította a népesség összetételét. Igaz, a falu amúgy is az etnikai határon fekszik. (...) Ismét felszállott a turul. (...) Az 1938-as visszacsatoláskor tették fel annak az oszlopnak a tetejére, melyet az első világháború hősi halottainak emlékére állított az utókor. Nem sokáig vigyázta a bronzmadár a falut, a háború után ledöntötték, és a második világégés áldozatainak neve is lemaradt a márványtábláról, [az idézőjelek közé tett szöveget a szerző Duba Gyula szlovákiai magyar iró egyik újságcikkéből idézi] ’’...Azon a napon megjelenik a betonúidon egy új csendőr és egy komisszár, meg egy fegyveres helyi elöljáró (...) létrát hoz, és a kommisszát fellép rajta a madár mellé (...) Fiatal, izmos férfi, fejsze fokával döngeti a bronzmadarat (...) Azok hárman fél napig küszködnek a turullal. Acélcsavarok tartják, szívós madár. Közben letört a két szárnya vége (...) majd nagy robajjal a földre zuhan. Súlyos testét a földön görgették és a patakba hengergették (...) napokig ott hevert.” Történt mindez a háború után. Majd ismét feltették a madarat a talapzatra sérült, törött szárnyával együtt. Aztán újfent ledöntötték. Immár a rendszerváltás után, nem is olyan régen. De ezúttal már nem politikai megfontolásból, valakik egyszerűen ellopták, a falu legnagyobb döbbenetére. Valószínűleg eladták a hulladékgyűjtőbe, pár koronáért, mint azt tapasztalhattuk más vidékek más szobraival is. De láss csodát! A tural ismét ott feszíti szárnyát a község főterén. Igaz, némileg kisebb az eredetinél, de most már őrzi mindkét világégés halottainak névsorát. Mi több, az oszlop jobb oldalán, egy márványtáblán a Magyar Hiszekegy szövege olvasható. Az a szöveg, amelyet szüléink imádkoztak a második világháború előtt. Ez a tény valószínűleg meghökkenti az erre járót, hiszen nem mindennapi toleranciáról árulkodik. Ebben megegyezünk Kelemen Anton polgármesterrel, aki semmi kivetnivalót sem lát a dologban.- Kitörölhetetlen része a magyar nemzetiség múltjának, ezért helye van a faluban. Senki nem kérdőjelezi meg. A szobrot 2000-ben újítottuk fel, ekkor került fel az oszlopra a második világháború mártírjainak névsora is. A szobrot egy magyarországi szobrásztól rendeltük. Sokat áldoztunk rá, hiszen csak a márványlapok felújítása is sokba került. De azt mondtuk, hogy akik életüket áldozták a szülőföldjükért, azok megérdemlik, hogy nevük fennmaradjon az utókornak. Kelemen úr szerint egyébként Hontfuzesgyarmaton sosem lehetett tapasztalni nemzetiségi torzsalkodás, azt a politika gerjeszti, amely sokszor nincs is tisztában vele, hogyan élnek az emberek vidéken. ” (Vasárnap 2005. március 18., 16-17) Böszörményi Jánosné: Főhajtás a II. világháború áldozatai előtt 2005. április 10-én a II. világháború áldozataira emlékeztetett Dunamocs község önkormányzata és lakossága. Asbóth Sándor, a falu polgármestere a helyi hangszórón keresztül ismertette a háború jelentősebb, falunkkal kapcsolatos epizódjait, s megemlékezett a kegyetlen háború katonahalottairól, zsidó származású és polgári áldozatairól. A polgármester megemlékezése után megszólaltak mindkét templom harangjai, s a református templomkertben elkezdődött az ünnepi megemlékezés. Fazekas László komáromi gimnáziumi tanuló mély átéléssel szavalta Gyóni Géza: Csak egy éjszakára... c. versét. A II. világháborúban elesettek emléktáblájánál koszorúzással egybekötött ökumenikus istentiszteletet hallgattak az egybegyűltek. Megrendülve és meghatódva követtük íí], Rácz Kálmán történész szavait, aki kutatásai nyomán elénk tárta a háborúba kényszerített emberek 346
