L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
könny, verejték és vér tette termékennyé. Csak igy lett létünk itt ezer éve... Az új ezredévhez vezető utat is hőseink csontjaival fogják kirakni, mert mi Mohács nemzete vagyunk. Hősökként kell tudnunk halni, ha élni akarunk. Ez a mi magyar katonasorsunk misztériuma. Ezért magasztosul a hősi emlékmű nemzeti géniuszunk hitet, erőt és élniakarást sugárzó oltárává. (Gömör 1942. november 15., 3) Felemelő ünnepség során avatták fel a rimaszombati Hősök Emlékművét Részlet Vitéz Lukács Béla miniszter, Rimaszombat város díszpolgára beszédéből: Magyar Testvérek! Hősi szobrot avatunk, Rimaszombat magyarsága emlékművet állított azoknak, akik hősi halálukkal a legnagyobb áldozatot hozták a nemzet életéért. (...) A magyar történelem az előttünk álló nemzedékek életét mutatja, de az elvérzett hősi magyarok halálának sok-sok ragyogó példáját is elénk tárja. A honfoglalás, a tatárjárás, a török-uralom, a kuruc-korszak ezer és ezer, millió és millió elvérzett magyarja a harcos életnek és a hősi halálnak egyetlen nagyszerű képét mutatja: a magyar sorsot. A magyarság sorsa Európának ezen a helyén mindenkor ezer kockázattal és áldozattal járt. A vérrel szerzett földet mindenkor csak küzdelmes élettel s a hősök piros vérével tudtuk megtartani. Nekünk sohase jutott osztályrészül más népek kényelmes, kockázat nélküli élete. Mindenkor hősi feladatok vállalása árán juthattunk csak előre a történelem útján. Ezeréves európai történelmünk nem csak millió és millió magyar hősi halált jelent, hanem a nemzet hősi életét is megmutatja. Az emlékmű elsősorban erre a tragikus és szinte egyedülállóan nagyszerű vonására mutat rá a magyar történelemnek. Magyarországon minden hősi emlékmű nemcsak a kegyeletnek és a hálának kifejezője azok iránt, akik életüket áldozták hazájukért a harc mezején, hanem ércbeöntött, egy kőbevésett szimbóluma is a magyarság hősi életének és történelmi küzdelmeinek. Rimaszombat magyarsága még a cseh megszállás ideje alatt kívánt emléket állítani az 1914- 1918-as világháború hőseinek. A cseh elnyomatás hosszú ideig megakadályozta ennek a tervnek a végrehajtását, s csak nemrég sikerült a határon áthozni ezt a művészi emlékművet, amely erről a helyről a négy esztendővel ezelőtt felszabadult magyarság hálás kegyeletét fogja hirdetni azok iránt, akik hősi halált haltak a magyar zászlóért, nagy nemzeti céljainkért. Amikor ma hősi emlékművet avatunk, egyúttal megemlékezünk arról a boldog pillanatról is, amikor ez a város a Felvidék más területeivel együtt az idegen elnyomatás alól felszabadult. Ha 1918-ban és 19-ben minden magyar úgy állta volna meg a helyét, mint ahogyan az előző világháborúban azok a hősök, akiknek nevét ez az emlékmű megörökíti, akkor sohasem következhetett volna be Magyarország területi szétdarabolása s ezzel együtt Rimaszombat megszállása. Ezek a hősök megmutatták, mit kívánhat sorsdöntő időkben mindnyájunktól a magyar sors. 0 tőlük fegyveres helytállást, az ország határainak megvédését, a magyar fegyverek becsületének megőrzését és életük feláldozását kívánta az akkori sorsdöntő idők parancsa. Az itthonmaradottaktól, a belső front vezetőitől és munkásaitól pedig rendet, fegyelmet, áldozatos munkát és hőséges magyar szívet követelt az az idő, amikor a megelőző világháborúban a határoktól messze, idegen földön győzedelmesen harcolt a magyar. A belső front azonban felbomlott, az ország az üres, bűnös és hazafíatlan agitáció színtere lett, s amit ezek a hősök életük feláldozásával megvédtek, azt az itthonmaradottak könnyelműen és hazafiatlanul feláldozták. így veszett el az ország kéthaimada s a nemzet nemcsak a harcmezőkön elveszett fiainak hős halálát siratta, hanem 20 esztendőn át gyászolt, szenvedett a trianoni sir előtt. (...) A küzdelmes, szenvedő és az ország talpraállításán dolgozó magyarság élén olyan vezér állott és áll ezekben a sorsdöntő időkben, aki hős volt mint katona és hősi lélekkel, bölcs előrelátással, fajtájának hőséges szeretetével vezette nemzetét, mint Isten küldötte vezér az országépítés munkájában. Ez a férfiú vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország Főméltóságú Kormányzója. Kormányzó Urunk vezetése alatt a csonkaország magyarsága hősi erőfeszítéssel talpraállott, s a magyar politika néhai vitéz Gömbös Gyula ösztönös megérzése és államférfiúi előrelátása nyomán kiharcolta a magyar igazságot és fokozatosan emelte Magyarország politikai, katonai, szellemi és erkölcsi súlyát Európában (...) Ez az emlékmű a szentistváni gondolat örök korszerűségét hirdeti, mert a magyarság hősi élete s a hazáért elvérzett hősök halála örök bizonysága annak, hogy a szentistváni Magyarország népének 329
