L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
A rimaszombati háborús emlékjelekkel kapcsolatos hírek sorát a diákhősök gimnáziumi emléktáblájának felavatási ünnepségéről szóló beszámolóval kezdem, majd a hősök emlékművével és a Rimaszombathoz tartozó szabatkai laktanyában állított emlékjellel kapcsolatos cikkekkel folytatom. A korszellem és a hivatalos politikai törekvések jobb megértése céljából közbeiktatok több, a háború eseményeihez, illetve konkrétan Rimaszombat városhoz és Gömör megye vezetőihez kötődő hírt is, amelyek szorosan kapcsolódnak a második világháború eseményeihez és meghatározó személyeihez lokális és globális viszonylatban egyaránt. Egy 1942-ben hozott rendelkezés értelmében a repülőszerencsétlenség következtében életét vesztett Horthy István nevét is meg kellett örökíteni a háborús emlékműveken, ez így történt Rimaszombatban is. Hitler köszöneté Gömör megye közönségének Amint annak idején jelentettük, Erdély egy részének felszabadítása alkalmából Gömör és Kishont vármegye közigazgatási bizottsága nevében dr. Soldos Béla főispán Németország vezérének is legmélyebb háláját tolmácsolta Magyarország iránt érzett baráti jóindulatáért. Hitler vezér és kancellár most Otto von Ermannsdorff Németország budapesti követe útján az üdvözlésért a vármegye főispánjának meleg köszönetét nyilvánította. (Gömör 1940. november 24., 2) Diákhősök emlékezetének áldozott Rimaszombat a „Hősök Napjá”-n. Hivatalos ünnepség az Országzászló előtt. - Leleplezték a gimnázium elesett tanárainak és tanítványainak emléktábláját A hosszú télies időjárásból hirtelen felocsúdott természet is ragyogó fénnyel adózott május 25-én, vasárnap a magyar hősök emlékének, akik az 1000 éves haza megvédésére életüket áldozták fel. A „Hősök Napján” Rimaszombat közönsége is kegyeletes hálával ünnepelt. Az ez évi megemlékezésnek különös jelentőséget adott, hogy ez alkalommal került leleplezésre az az emléktábla, amely a rimaszombati volt egyesült protestáns főgimnázium hősi halált halt tanárának és tanítványainak emlékét lesz hivatva megörökíteni az idők végtelenségéig. A hivatalos ünnepséget Rimaszombat megye jogú város a helybeli katonai állomásparancsnoksággal karöltve az Országzászló előtt rendezte meg. Délelőtt 10 órakor a keresztény felekezetek templomaiban hivatalos istentiszteletek folytak le, amelyeken megjelentek a honvédség és a hatóságok képviselői. A katolikus templomban Raddány Lajos esperes-plébános fényes segédlettel celebrálta a szentmisét, míg a református templomban Varga Imre, az evangélikusban pedig Baráth Károly mondott szívhezszóló beszédet és imát az elesett magyar hősökért. Délelőtt 11 órára vonultak fel kürtszóra a Tompa-térre a honvédhuszár és a határvadász díszszázadok, zászlaik alatt a tűzharcosok és hadirokkantak, a fúvószenekarral az élen a cserkészek, majd a leventék hosszú sora, azután zárt sorokban az egyes iskolák és testületek. Az Országzászló előtt foglaltak helyet az egyházak és hatóságok képviselői dr. Soldos Béla főispánnal és dr. Horváth Árpád alispánnal az élen. Néhány perccel 11 óra előtt futottak a hősök emlékére rendezett stafétaverseny résztvevői. Elsőnek a gimnázium futója ért be, akit követett a leventék és a huszárok stafétája. A befutók nevében Futó Géza levente-oktató tette le a megemlékezés babérkoszorúját az Országzászló talapzatára, míg Ofcsárik Pál huszár az önálló huszárszázad hatalmas koszorúját helyezte el. Majd a cserkész fúvószenekar eljátszotta a Magyar Hiszekegyet, mely után a nemzeti színekkel feldíszített dobogóra lépett az ünnepség szónoka: dr. Istók Barna kir. törvényszéki bíró, a Magyar Tűzharcos Szövetség helyi csoportjának elnöke. Rövid, de hatásos beszédében méltatta az 1914-1918. évi világháború katonáinak, majd a felújódott magyar honvédségnek világraszóló hősiességét. A világháború - mondotta - 69 millió harcost állít a küzdelem porondjára. Ebből csak a magyarok közül 660 000-en haltak hősi halált, 300.000-en váltak hadirokkanttá és az ország tönkrement és elszegényedett. De a nemzet a hősi halottak önfeláldozásából merített példát ahhoz a szívós munkához, amely talpraállította a nemzetet és amely munka megteremtette a maga gyümölcsét: hogy ma a húsz év előtti állapotokhoz képest erősek vagyunk, területileg sokat visszakaptunk és visszaszereztünk. „Ezekben a legújabb eseményekben honvédeink mutatták meg azt az erőt, amely 322
