L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
3. A háborúk jelei a politikai események tükrében
ző nagyságban készült cínváltozatai is” (Lehel 1977, 103). A magyar királyi 113. honvéd gyalogezred bronzplakettjén ugyancsak megörökítette a művész a Vashonvéd alakját (Lehel 1977, 104). A Pozsonyhoz közeli Gútoron 1929-ben állított első világháborús emlékmű szoboralakja, a puskájára támaszkodó katona testtartása, csak nagyon kis mértékben tér el a pozsonyi Vashonvédé tői. Ennek alkotója szintén Rigele Alajos (Lehel 1977, 129). Pöstyén Kutatásaim során az is kiderült, hogy a budapesti szobrot nem csupán a pozsonyi Vashonvéd, hanem a pöstyéni Vaskorona is megelőzte a sorban. Az eddigi adatok alapján tehát elmondhatjuk, hogy ebben a kategóriában a pöstyéni szobrot tekinthetjük a másodiknak. A híres és közkedvelt, nagy idegenforgalmat lebonyolító, zömében szlovákok lakta fürdővárosban nagyon sok vendég megfordult az Osztrák-Magyar Monarchia különböző vidékeiről, de a Német Birodalomból is. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy a Bécsben és Berlinben, illetve más német és osztrák városokban felállított áldozatkészség szobrok híre jóval korábban eljuthatott ide, mint a hivatalos magyarországi felhívás. Ahogy arra fentebb már utaltam, a pozsonyi Vashonvéddel kapcsolatban még annak felállítása előtt közöltek egy hírt a helyi lapban.52 53 Mindezek fényében érthető, hogy Pöstyénben is korán megszületett egy hasonló szobor állításának gondolata. Eredetileg Frigyes főherceg faszobrát szándékoztak felállítani, az erre vonatkozó felhívást 1915. július 5-én tették közzé az alábbi szöveggel: Vas-Frig)>est Pöstyénnek. Pöstyén, július 5. A szegbeverési akció úgy a rnonarkiában, mint Németországban oly kiváló sikerrel jár, hogy szinte magától vetődik fel az eszme Pöstyénben hasonló mozgalmat iniciálni. (...) Egyébként pedig a szép és minden hazafias érzésű ember legmelegebb pártolására méltó eszme annál könnyebb lesz, mert egyik kiváló szobrászművészünk, Finta Sándor, akinek a dologról említést tettünk, máris szíves volt a nemes ügyben való közreműködését felajánlani. A szobor elhelyezésének kérdése sem okozna nagyobb nehézségeket. Azt hisszük, hogy a közvélemény nézetét osztjuk, ha a szobor helyéül a parkot ajánljuk, annak valamely forgalmasabb pontját a zenepavillon körül. Ami már most az eszme megvalósulása esetén várható eredményeket illeti, még pesszimikus számítás mellett is jelentékeny sikerre van kilátásunk. Itt van elsősorban a számottévő pöstyéni és környékbeli közönség. A beverést 1 koronával számítva, ezen a réven legalább is 5000 korona gyűlne egybe, ugyanannyit számíthatunk az itt üdülő tisztek és fürdővendégek részéről is úgy, hogy rövid időn belül igen tekintélyes összeg, 10 000 korona állana rendelkezésre a rokkant katonák javát szolgáló intézménynek. Ami a szobor alakját illeti, csak önmagunkat tisztelnének meg vele, ha azt dicső hadseregünk győzelmes parancsnokáról, Frigyes főhercegről mintáztatnók. Annak a határnélküli hálának, igaz meleg szeretetnek s lángoló lelkesedésnek, melyet a diadalmas, muszkaverő fővezérrel szemben táplálunk, legszebb, legmegfelelőbb kifejezője, örök időkre szóló dokumentuma volna a parkban felállított Vas-Frigyes, (f. s.)5i Két hét múlva már arról tudósítottak, hogy mégsem Frigyes főherceget mintázzák meg, hanem a Szent Korona mását készíttetik el, amelyet a hősök emlékeként a parkban avatnak majd fel. A kezdeményezést Erdődy grófné karolta fel: A ,,Pöstyéni Újság” egyik közeli számában az országszerte mindnagyobb arányokat öltő szegbeverési mozgalommal kapcsolatban azt az eszmét vetette föl, hogy a fürdő - részben a hadsegély javára, másrészt azonban a nagy történelmi idők maradandó emlékeként - szobrot állítson győzelmes hadseregünk fővezérének, Frigyes főhercegnek. Az eszme társadalmunk minden rétegében és vendégeink körében is lelkes visszhangra talált, főleg azonban Erdődy Imréné grófné karolta fel az ideát, mely a 52 A pozsonyi „Vas Honvéd”. Nagyszombati Hetilap, 1915. április 4., 3. p. 53 Pöstyéni Újság - Pöstyéner Zeitung, 1915. július 5. Az „f.s.” szignóval jelzett cikk szerzője valószínűleg Finta Sándor szobrászművész. 31
