L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
továbbá az ifjúságot, a leventéket, bennük látom a szebb magyar jövendő eljövetelét, és erősen hiszem, hogy a hősi szellem nemcsak a kőszoborban, hanem a szívükben is tovább fog élni. József kir. herceg azután a szlovák hallgatóknak anyanyelvükön is kifejezte az emlékmű leleplezésének jelentőségét. A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után Gratzer Ferenc esperes-plébános megáldotta az emlékművet. A helybeli m. kir. állami szlovák tannyelvű polgári iskola növendékei több éneket adtak elő Sughó Antal karnagy lendületes vezetésével. Dr. Hudec József gimn. ig. szlováknyelvű beszéde után vitéz Tóth András dr. országgyűlési képviselő arra kérte a hallgatóságot, hogy emelje meg mindenki kalapját ezen hősi emlékmű előtt és imádsággal ajkán áldozzon a hősök kegyeletes emlékének. Szeghő Antal polgári iskolai tanár szlováknyelvű szavalata után Oberth Kálmán népművelési titkár mély átérzéssel szavalta el Gyóni Géza: „Csak egy éjszakára” című örökszép versét. A megható ünnepséget a községi elemi iskola tanulóinak hazafias jelenete zárta be. Huszonkét koszorút helyeztek el az emlékmű talapzatán. A felavatott emlékmű talapzatára huszonkét koszorút helyeztek el. Az első koszorút József kir. herceg helyezte el a következő szavak kíséretében: „Dicsőség neveteknek!” Egymás után tették le azután koszorúikat báró Majthányi József dr. Nyitra-Pozsony k. e. e. vármegye, Roszival Károly főjegyző Nagysurány közönsége, vitéz Mányai Lajos a Vitéz Szék, Benkovits Vilmos a nagysurányi tűzharcosok, Jókai János az érsekújvári tűzharcosok, Lueff Dezsőné a Légoltalmi Liga és Vöröskereszt, Horváth Endre főjegyző Egyháznagyszeg és Medovaska József a nagysurányi magyar társadalom nevében. Koszorúval fejezték ki hálájukat és kegyeletüket a m. kir. honvédség, a nagysurányi leventék, a nagysurányi Katolikus Ifjúsági Egyesület, a nagysurányi magyar telepesek, Bánkeszi magyar társadalma, Komját község, Bánkeszi község, a nyitramalomszegi Levente Egyesület, az érsekújvári Cikta levente Egyesület és a nagysurányi és érsekújvári hadirokkantak. A szobor talapzatára hatalmas koszorút helyezett el két kékzubbonyos munkás Lueff Dezső, a cukorgyár katonai parancsnokának vezetésével. Megható jelenet volt özv. Tóth Imréné és özv. Szűcs Lászlóné hadiözvegyek szereplése, akikkel - miután letették koszorúikat - József kir. főherceg is kezet fogott. A jelenet alatt nem egy tűzharcos szemében könny csillogott. Végül Hlavatý Mihály községi bíró átvette megőrzésre az emlékművet. A koszorúk elhelyezése és a Himnusz eléneklése után a tábornagy előtt díszlépésben vonultak el a jelenlévő honvéd, tűzharcos, levente és leventekerékpáros díszszakaszok. Azután a főherceg szárnysegédével a jelenlévők éljenzése közben autóba szállt és Budapestre hajtatott. A hősi emlékmű Csicsátka Ottó érsekújvári szobrászművész sikeres alkotása. Az ünnepség nagyvonalú megrendezése főleg Roszival Károly főjegyző és Czagány Ferenc dr. nagysurányi körorvos érdeme. Nagyfalussy István {Érsekújvár és Vidéke 1942. június 27., 2) Királyhelmec ünnepe Dr. vitéz Fáy István főispán nagy beszéddel avatta fel a királyhelmeci Hősi Emlékművet - Méltóan ünnepelte meg a Bodrogköz a felszabadulás 4-ik évfordulóját Királyhelmec község társadalma nagy ünnepséget rendezett november 6-én, pénteken a felszabadulás negyedik évfordulóján. A nagyszabású és megragadó ünnepség keretében leplezték le a helmeci Hősök Emlékművét és az Országzászlót is. A Hősi emlékműnél a csepergős őszi eső ellenére a Bodrogköz hazafias társadalmának lelkes részvétele mellett megtartott ünnepség során dr. vitéz Fáy István kormánybiztos-főispán nagy érdeklődés mellett, viharos tetszést aratott beszéddel avatta fel az Emlékművet, mondván többek közt a következőket:- A magyar fajvédelem lánglelkű apostola, vitéz Gömbös Gyula hirdette állandóan, hogy a magyar nemzet sorsa egy kálváriajárós nemzetnek a sorsa, amely sohasem élhetett fennállása alatt kényelmes, békés életet, hanem a Gondviselés által kijelölt feladata volt, hogy életét részben saját fennállása, részben a nyugat védelmében, állandó harcban, küzdelemben élje. 315
