L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
- Ez volt a mi sorsunk mindig - Árpádtól Horthy Miklósig - s az lesz a hivatásunk nyugat és kelet kapujában mindörökké, amely küzdelmes sorsrendelésünket verejtékezve ekével és karddal kezünkben kell áldozatos szívvel a hazaszeretet ereje által betöltenünk.- Az előttünk álló Hősi Emlékmű mindennél fényesebb tanúsága annak, hogy a magyarság a mi korunkban is méltón teljesítette azt a hivatását, amelyet a magyarság minden időkben betöltött és hogy a község fiai nemcsak az elnyomatás korszakában, hanem az 1914-1918-as világháború alatt is hőségesen és vitézül teljesítették kötelességüket a magyar haza iránt.-Alig egy negyedszázad eltelte után a nemzet újból fegyverben áll, - s a mi kezünkből, az 1914- 1918-as világháború kiöregedett veteránjainak kezéből egy új nemzedék, a mai fiatalság vette át a kardot, hogy „Istenért és hazáért“ jelmondattal hőséges szövetségeseink oldalán, magasra emelt zászlóval induljon rohamra az istentagadó bolsevizmussal szemben, - hogy egyszersmindenkorra megszabadítsa attól az emberiséget. A hars súlyos áldozatot kíván mindnyájunktól, úgy az itthonmaradottaktól, mint a fronton egyaránt, ahol is együtt áldozza életét a hazáért a névtelen magyar honvéd, az ország Első Emberének Fiával, az ország Kormányzóhelyettesével, vitéz Horthy Istvánnal, csodálatos tanúságot téve arról, hogy az áldozatot a legnagyobbnak és legkisebbnek is egyformán, - minden kivételezés nélkül meg kell hoznia.- ezekben a sorsdöntő percekben ennek a hideg kőszobomak élettelen anyaga lelket ölt és hangosan kiáltja felénk, hogy ebben a nemzetnek sorsát talán egy új évszázadra eldöntő közdelemben - félredobva minden széthúzást - összefogva, vállvetve munkával és minden áldozatot szívesen meghozva segítsük elő annak a győzelemnek kivívását, amelyért imádkozunk és teljes odaadással dolgoznunk kell. A főispán beszéde után Mécs László plébános, a nagy költő és Főző László ref. Lelkipásztor áldották meg a leleplezett emlékművet. Mándok község ajándékzászlóját Tomcsányi István községi vezető jegyző vette át, majd Nagy Iván országgyűlési képviselő, az országzászló Nagybizottság kiküldöttje tartotta meg nagyszabású beiktató beszédét, mely után a királyhelmeci leventezenekar hangjai mellett vonták fel a zászlót. A hatalmas ünnepség keretében nagy sikert aratott a levente zenekar, Demeter Frigyes polg. isk. tanuló, a leventék szavalókórusa, a polgári iskola vegyeskara Mátai Margit tanár vezetése alatt, Szűcs József tanuló és a többiek is, akiknek meleg elismeréssel adózott a lelkes közönség, melynek élén ott láttuk Bornemissza Miklós alispánt és Virágh Béla országgyűlési képviselőt is. {Zemplén 1942. november 7., 1) Az érsekújvári világháborús emlékmű tervei Érsekújvárban 1940-ben Nagyfalussy István az Érsekújvár és Vidéke c. lapban Emeljünk emléket a világháborúban elesett hőseinknek! című írásában adott hangot felháborodásának, hogy a háború befejezése után 25 évvel még mindig nem áll a városban hősök emlékműve. Az Országos Frontharcos Szövetség Érsekújvári Főcsoportja 1942-ben egy nyílt levelet tett közzé ugyanebben az ügyben. Valószínűleg erre reagáltak az illetékesek, amikor már olyan konkrét tervről tájékoztatták a nyilvánosságot, miszerint egy ideiglenes emlékművet állítanak fel még 1942 májusában. Erre azonban nem került sor, csupán a honvédlaktanyában avatták fel az elesett érsekújvári katonák ideiglenes emléktábláját. Az ugyanebben a lapszámban megjelent hírből képet kaphatunk az emlékműállítás körüli vitáról, amely elsősorban annak elhelyezése körül alakult ki. Érsekújváron - s hozzá hasonlóan több más nagyobb városban is - az impozáns tervek, s a hangzatos kijelentések és határozatok ellenére is csak az 1989-es rendszerváltás után, vagy még akkor sem sikerült világháborús emlékművet állítani. Az érsekújvári ideiglenes emlékmű felállításának terve az 1940-es években többek közt a magyar-szlovák viszonyra is hatással volt, ugyanis azon a helyen kívánták felállítani, ahol, Anton Bemolák szlovák nyelvész és érsekújvári plébános emlékére állított kápolna állt. Érsekújváron 1945 után a város Főterén állították fel a felszabadítók emlékművét, amelyet 1989 után eltávolítottak. Nagyfalussy István: Emeljünk emléket a világháborúban elesett hőseinknek! ... Szégyellnünk kell magunkat, hogy míg a sokkal szegényebb falvakban is áll a háborúban elesett hősök emlékére felállított díszes szobor, vagy egyszerű emlékmű - addig Érsekújvárban, a jómódú 316
