L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
Nincsen fold, amelyet meg nem szenteltetek... Szívetek porából máshol nyílik virág... Más földben pihentek hős magyar daliák... Testetek ott porlad messze idegenben, De emlékek itt él a mi hő szívünkben... Hősi halottaink, titeket ünnepiünk, Szent emléketektől büszke most a lelkünk, Boldog büszkeséggel emlékezünk rátok, Szívünkben lassanként eszményképpé váltok. Eszménnyé tisztulva ragyogtok előttünk, Lelketek erénye itt lebeg közöttünk. Udvard hős fiai könnyeket nem ejtünk De azért titeket Drága hős fiaink, el sosem felejtünk... (.Érsekújvár és Vidéke 1937. május 23., 2) Tanítók az udvardi hősök emlékszobránál Az udvardi csütörtöki tanítógyülések alkalmával az ott megjelent tanítóság hatalmas babérkoszorút helyezett el a hősök emlékszobrára, melynek piros szalagján arany betűkkel díszlett: „Az udvardi hősöknek az Érsekújvári-vidéki tanítók.“ Dinnyés Károly igazgató-tanító, egyesületi elnök mondott beszédet: „Meghajtjuk a kegyelet zászlaját előttetek udvardi hősök, mi tanítók, - mondotta többek között Dinnyés igazgató - akik gyermekeitek, unokáitokban visszük tovább azt az emelkedett lelket, mely titeket hősökké tett... Akarjuk, hogy ott csillogjon utódaitok szemeiben apjuk, nagyapjuk ősi hite, ott égjen lelkűkben minden értékünk, mely fajunkat felemelte a nagyok mellé. Vidékünk minden falujának virágaiból hoztak csokrot s azt most egybefőzve teszem le lábaitokhoz, hiszen ezen falvak hőseivel testvérek voltatok, együtt harcoltatok, együtt haltatok. Vannak közöttünk is, akik veletek voltak, akik ott is vezettek titeket, akik legjobban tudják, kik voltatok. Szimbolizálja e a gondolat azt, hogy a tanító népével együtt van minden viszontagság között. Nem lehettek, nem lesztek elfeledve soha és mi nevelők minden munkálkodásunkban gondoskodunk róla, hogy emléketek ragyogjon és fennmaradjon.“ A tanítók kegyeletes megemlékezése nagyon jó hatást tett Udvard népére, akik nem is sejtették az ünnepélyes pillanat megtörténtét. {Érsekújvár és Vidéke 1937. június 13., 4) Száraz József polgármester zsidó áldozatok emléktáblájának a felavatása alkalmával 1994. június 12-én elmondott ünnepi beszédének részletei ...a háború vihara nem kerülte el Mózes népét, a zsidókat sem. Sőt, sokkal kegyetlenebb megpróbáltatásokat mért rájuk. Legyilkolásuk a fasiszta eszme jegyében Európa-szerte állampolitikává vált. Megalázottan meggyötörtén, emberi méltóságuktól megfosztva milliószámra járták meg a háború poklát, a koncentrációs táborokat és munkatáborokat. A Holocaust napjának évfordulóján zsidó naptár szerint Niszan hó 27-én, ami többnyire április első felére esik, Izraelben félárbócra eresztik a nemzeti lobogókat és reggel tíz órakor, amikor megszólalnak a szirénák, az egész ország két percre néma csendbe borul. Ez az ország együtt él halottjaival. Mi is ezt tesszük, együtt élünk halottjaink emlékével, azokkal az udvardiakkal, akiket a történelem kegyetlen vihara elszólított közülünk. A nemzeti Holocaust intézet neve: „Jad Vasem”, magyarul „Emlék és név”. Minden halottnak neve van és a halottak neveinek fenn kell maradnia. Ennek hő példája a mi emléktáblát avató ünnepségünk is. A költő szerint: „... Auschwitz után nem lehet költészet...” E szemérmes mottó mögött ott rejtőzik a vád és az igény. Nem kér, követel! Jogosan. Auschwitz a magyar zsidóság tűzáldozata. Az ott meggyújtott lángok 50 év múltán is perzselnek. És nemcsak a túlélőket, nemcsak a kortársakat. Valamennyiünket: az áldozatokat, a hóhérokat, a nézőket, a később születetteket és az ezután szüle-305
