L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

Melléklet

az anyaföld, növeli fájdalmaitokat, hogy sírjaikat sem gondozhatjátok, de már most mégis lesz egy hely, itt ezen emlék, amelynek tövében vigasztalást keresni eljárhattok. Enyhitse háborgó szívetek fájdalmát a kegyelet, ez a tüntető ünneplés, amit itt láttok, mind értük történik. Vigasztaljon benneteket az a tudat, hogy a ti halottaitok a mi halottaink is, mindnyájunké, az egész nemzeté. Gyászos vesztüket mi is siratjuk, de lángoló hazaszeretetükre, hősiességükre mi is büszkék vagyunk. Emeljétek fel ti is fejeiteket, törüljétek le könnyeiteket! Nyugodjatok meg a mindeneket intéző bölcs isteni gondviselés határozataiban. Eltűnni, elmúlni, szomorú végzete minden halandónak, az lesz a mi osztályrészünk is, de az ö eltűnésük, haláluk csak megdicsőülés. Egy anya, egy hitves sem siratta meg, mint közönséges halottat háborúban elesett hős fiát. Tekintsetek fel az emlékműre, nézzétek, mint viszik le keresztjéről a világ Megváltóját. Mi a ti fájdalmatok az Isten-anya fájdalmához képest. Ő vigasztaljon meg benneteket.

Higyjétek el nekem, a jóságos Mindenható még ilyen nagy csapást is jóra tud fordítani. Ő tudja, mit művel, az O intézkedéseit átlátni, fölülbírálni nem áll szabadságunkban, de képtelenek is vagyunk, kötelességünk tehát megnyugodni. Nézzétek csak a mindennapi életben is gyakran tapasztalhatjuk, hogy megsemmisül, elmúlik az előbbi élet, csak azért, hogy új életet származzon. Mindig vajúdás, vergődés közt jön világra az újszülött, kezdődik az új élet. (...) Ki merné mondani, szükségtelen az, hogy időnként beboruljon az ág, hogy utána áldásthozó eső essék... Zivatar, vihar után üdébb a levegő, tisztább az ég, igy van, igy kell lenni az erkölcsi világban is. Le kell vonni a világ vezetőinek a háború tanulságait és éppen annak következtében egy emberiesebb, egy jobb kornak kell előbb utóbb beköszönni.

Bajtársak, Kameraden! Mindnyájan frontharcosok és hadirokkantak, akik idesorakoztatok, hozzátok is van szavam. - Tudom, ti különösen érzitek ezen percek komolyságát, s édes-bús emlékek hatása alatt álltok, akik megdicsőült hőseinkkel együtt harcoltatok. - Ne gondoljátok, hogy mi nem tudjuk eléggé mérlegelni, amit szenvedtetek. A világháború borzalmairól mi is kaptunk ízelítőt. - Itt, Udvardon, a mi fejünk felett is keringtek harci repülőgépek, bombákat is dobtak, sortüzet is adtak, van fogalmunk tehát ama szörnyűségekről, melyeket nektek a lövészárkok fenekén, a holttestektől borított harctereken s a Vörös Kereszt kórházaiban kellett kiállnotok. - Örüljetek, áldjátok a Hadak Urát, hogy ti, ha fáradtan, bénán vagy rokkantán is, de mégis vissza, - hazakerülhettetek családi meleg fészketekbe s újból átléphettétek a családi ház küszöbét. - Legyetek meggyőződve, ti sem szenvedtetek hiába. - Más népek hazáiban ide-oda hurcoltatva sokat láthattatok, tapasztalhattatok, tágult tudástok, ami nemcsak a ti műveltségeteket, hanem a népek fejlődését is előbbre fogja vinni.

Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Olvasom, Göröghonban a thermopilei szorosnál, ahol a világ legnagyobb hősei, a 300 athéni katona három napon át fönntartotta Leonidás királynak vezetésével Xerxes többmilliós hadseregét, s talán győztek is volna, ha a nyomorult Ephialtes el nem árulta volna a hátuk mögé vezető utat, emlékül egy vasoroszlánt állított a hálás utókor, melynek magyarfordítású felirata a következő: „Vándor megállj! Vidd hírül a lakedemoni népnek, itt pihenünk, híven téve parancsolatát”. Földieink, megdicsőült katonák, mi nem porladó csontjaitok mellett, hanem itt, községünk díszterén állítunk emléket, mert ti is híven éltetek föláldozásával teljesítettétek kötelességeiteket, amire a szent eskü, a haza hívott benneteket. Ezért ünnepelünk most, ezért áldjuk emlékteket s tisztelni fogunk benneteket időtlen-időkig.

Boldogságtól áradozva köszönetét mondok mindazoknak, akik adományaik, közreműködésük által bárminként támogattak bennünket, hogy létesüljön ezen emlékmű. Itt, ez ünnepélyes percekben elismerésemet, hálámat fejezem ki Berecz Gyula komáromi szobrász úr iránt, hogy művészi lelkűidétől indíttatva, nem nagyon mérlegelte az anyagiakat, lángoló lelkesültséggel megtett minden tőle telhetőt, hogy itt álljon ezen emlékmű. Az ezzel elért siker jóleső érzése legyen jutalma, s alkotása hirdesse az ő nevét s adjon alkalmat újabb megbízatásokra is. Köszönetét mondok kedves vendégeinknek, küldöttségeknek, akik elhozták koszorúikat, megtisztelnek bennünket s bizonyságot tesznek együttérzésükről. Különösen jó érzéssel nyugtatom nemes Érsek Újvár képviselőtestületének figyelmét, hogy 12 tagú küldöttsége, élükön Dr. Holota János polgármester, orsz. képviselő úrral együtt szintén itt van közöttünk. Olyan szép, olyan biztató, mikor e két szomszédos nagyközség lakossága ölelkezik, melynek fiai mindig összefogtak a múltban is, együtt harcoltak a török ellen s a kuruc-labanc csatákban is...

Köszönettel adózom Jaross Andor orsz. elnök úrnak, hogy hívásunkra másirányú nagy elfoglaltsága mellett is hozzánk jött s közismert lelkes beszédében méltatni fogja hőseink nem múló érdemeit. Hálálkodom Dr. Borka Géza komáromi főgimnáziumi tanár úrnak is, hogy oly lelkes ódában örökítette meg hőseink tetteit.

302