L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
emlékoszlopot. Lóska Béla helyb. plébános lapunk volt szerkesztője az rk. egyház nevében magaszszámyalású beszéd kíséretében. Barát Károly pedig az ev. egyház nevében szép imával „Krasznahorka büszke vára” dallamai csendültek fel azután a ragyolci fúvós zenekar. Utána egy bájos hadiárva Torna Juliska megható szavalata következett „Virágot hoztam” , szívem virágát drágajó apám” szavakra könnybeborult mindenkinek a szeme. Most az emlékmű megkoszorúzása következett. Hatalmas babérkoszorút helyeztek el. Doktor Baksay D. az Orsz. Kér. Szoc. párt rimaszombati körzete nevében, továbbá Dr. Szabó, Kubinyi és a Visnyai család. Belik István hadiárva szavalata után Ólmán Lajos tartotta meg költői hangulatú emlékbeszédjét a bajtársak nevében. Takács László hadiárva szavalt ezután nagy hatással. A ragyolci fúvós zenekar Petőfi: „Fel, fel vitézek” című dalát adta elő, mely után Komlós Mihály átadta a községnek az emlékoszlopot megőrzés végett, Micsurda István községi bíró pedig lendületes beszéd kíséretében átvette. Végül Ólmán Lajos az emlékműbizottság jegyzője felolvasta az adakozók névsorát. (Sajó-Vidék 1926. szeptember 2., 3) A csallóközaranyosi emlékműavatással kapcsolatos dokumentumok Az alábbiakban a csallóközaranyosi háborús emlékmű felavatási ünnepségével kapcsolatos dokumen tumokat közlöm. Elsőként a rendezvényről szóló csendőri jelentést, majd a csallóközaranyosi jegyző tői a rendezvény után kért beszámolót, illetve az ott elhangzott műsorszámok szövegét. A csallóközaranyosi 6. számú csendőrállomás 1928. június 1-jén komáromi járási hivatalnak elküldött jelentése szövegének (284-285. o.) magyar fordítása: Az első világháborúban elesett katonák Csallóközaranyoson ünnepélyesen leleplezett emlékművénél 1928. május 20-án a csallóközi községi temetőben a helybeli és környékbeli körülbelül 600 résztvevő előtt ünnepi szónokként Borza Zoltán-Barnabás Dunamocsról és Földes Lajos Bátorkesziről (őt választották Csallóközaranyos református lelkészévé) mondott beszédet. Borza többek közt elmondta: „Ne sírjatok! Elmentek tőlünk, elbúcsúztak - az egyik a feleségétől és gyerekektől, a másik az apjától és anyjától, a harmadik a síró kedvesétől, a kalapja mellett virágokkal, de örömmel mentek a harctérre, hogy megmentsék hazájukat. Hősi halált haltak drága hazájukért, és ha tudnák, milyen igazságtalanság érte drága magyar hazánkat, jobb is, hogy a föld alatt édesen nyugosznak. Mi magyarok, akik mindig csak igazságtalanul szenvedünk, megérjük még a boldogabb kort, amikor szabadabbak leszünk. Hazánk veszélyben van, amíg a fekete csónak evez körülötte, de rendületlenül hiszünk benne, hogy egyszer fehér csónak úszik majd, amely megszabadít a veszélytől. Ti hősök, akiknek neve erre a márvány emlékműre van bevésve, édesen alusztok, de ha tudnátok, hogy fáradozásotok hiábavaló volt, felforrna véretek és felkelnétek, hogy hazátokat megvédjétek, a mostoha sorstól. Eljön azonban az idő - a Mindenható megsegít bennünket, magyarokat és feltámasztja testeteket a porból, harccal felépítjük ősi hazánkat. Részlet Földes beszédéből: „Ti hősök a drága magyar hazánkért estetek el, és ebből az alkalomból mint választott lelkész leleplezem ezt az emlékművet. Dolgoznunk kell, mert mi magyarok csak szenvedünk, de erősek leszünk és ismét hazánk lesz az ország: Hazádnak rendületlenül légy híve a magyar” és ezután a célunk megvalósul. Csallóközaranyos község nevében a vezető jegyző, Bíró Edmund beszélt, aki ezt mondta: „Európában Az 1914-1918-as évek nevezetes évek. Mintha egész Európába összegyűltek volna az ördögök, hogy a legnagyobb szerencsétlenséget hozzák ránk. Ti hősök, akik szeretettel harcoltatok a hazáért, tudatában voltatok, miért harcoltok. A község nevében ezt a koszorút helyezem el emlékművetekre, aludjatok édesen.” Az ünnepség egyes résztvevői, mind a magyar, mind pedig főleg a csehszlovák nemzetiségűek az ünnepség után bírálták a szónokokat a nem alkalomhoz illő kijelentéseik miatt, amelyek politikai gyűlésre valóak, nem pedig egy ilyen megemlékezésre. Az adománygyűjtést az emlékműre 1926-ban a Csallóközaranyoson működő református lelkész, Borza indította el, amely 5033 koronát eredményezett. A gyűjtést az illetékes komáromi járási hivatal engedélye nélkül történt, ugyanígy az emlékmű felállítására sem kértek engedélyt. Az eset kivizsgálása után az egyes szónokok ellen büntető eljárás indul. Stumpf főtörzsőrmester 282
